Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
72 63. szám. sorban a szifilisz megfelelő gyógykezelés nélkül olyan súlyos bántalmakat okoz (elmebajok, szív és vesebántalmak stb.), amelyek által okozott halandóság szinte eléri a gümőkór által okozott halálozások szintjét. Ha ezekhez még hozzávesszük azokat a veszteségeket és károkat, melyeket a központi idegrendszer, a vérkeringési szervek szifilisze, a nők idült kankós petefészek gyulladása, méh körüli gyulladása keresőképességben, munkaképesség-csökkenésben, gyógyításban, kórházi ápolásban, táppénzben jelent, amelyek mint kiadások az államot, a dolgozók összességét vagy egyes családokat terhelik, előttünk áll a nemibetegségek okozta károsodás, ijesztő képe. A nemibetegségek közül a kankóra és lágyfekélyre vonatkozólag az orvostörténelem már az ókorból is őriz adatokat. A szifilisz eredete és megjelenési időpontja tekintetében egységes álláspont nem alakult ki. Kétségtelen azonban, hogy első járványszerű fellépése Európában a XV. század utolsó éveire esik. A nemibetegségek kórokozójának felismerése csak alig 50 éve kincse az orvostudománynak, amióta Neisser 1879-ben a kankó, Schaudinn és Hof mann 1905-ben a szifilisz, illetőleg 1889-ben Ducrey a lágyfekély kórokozóját kimutatta. Különösen hatalmasat lendült a nemibetegségek leküzdését szolgáló mozgalom, amikor Wassermann 1906-ban a szifilisz felismerését nagyon megkönnyítő vizsgálati módszerrel s amikor 1910-ben Ehrlich és Háta a kiváló gyógyszerrel, a szalvarzannal megajándékozták az emberiséget. A lymphogranuloma inguinale — más néven negyedik nemibetegség — felismerése a legújabb időkre esik. így erről a betegségről a köztudat meglehetősen tájékozatlan. Ez a rendkívül hosszú lefolyású betegség a lágyékmirigyeket elpusztítja, a nemiszerveken és azok körül kifekélyesedő daganatokat, a végbélben gyulladást és végbélszűkületet okoz. A szakirodalom szerint csupán a szegedi klinikán mintegy 40, a kolozsvári klinikán 150 beteget észleltek s így indokolt, hogy ez a kórforma is felvétessék ama betegségek sorába, amelyekre ennek a törvénynek hatálya kiterjed. A nemibetegségek elleni küzdelem hosszú ideig nem a megelőzésben és gyógyításban, hanem főképpen rendészeti intézkedésekben, elsősorban a prostituáltak üldözésében merült ki, amelynek jellegzetes emlékeit a bordélyházak megrendszabályozására vonatkozó rendelkezések őrzik. Az orvostudomány fejlődésével a nemibetegségek kórtana és a gyógyítás terén tett újabb felfedezések más megvilágításba helyezték a kérdést és ezzel egyidejűleg előtérbe került a hatósági védekezés szociális és egészségügyi gondozás formájában való megvalósításának gondolata is. Hazánkban a nemibetegségek elleni küzdelem alapjait már az 1876 : XIV. törvénycikkben, a közegészségügyi alaptörvényben fektették le, melynek 89—91. §-ai foglalkoznak e kérdéssel. Idevágóan rendelkezik az 1879 : XL. t.-c. 106. §-a is. A nemibetegek kényszergyógyítására nézve rendelkezik a 83.874/1902. B. M. számú rendelet, a kórházban felhasznált szalvarzán költségeinek viselésére nézve a 39.521/1911. B. M. számú rendelet. A 151.403/1912. B. M. számú rendelet az újszülöttek kankós szemgyulladásának megakadályozását célozza. A 125.471/1927. N. M. M. számú rendelet a szifiliszben szenvedő terhes nők vizsgálatát szabályozza. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-ának c) ponja és ehhez fűződőleg az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 16. §-ának 4. pontja a kórházi költségek viselését szabja meg. A 155.102/1930. K. M. és 6991/1933. K. M. számú rendeletek a fogadókban, szállodákban, penziókban, vendéglőkben, kávéházakban, kávémérésekben, tejivócsarnokokban, korcsmákban, cukrászdákban nők alkalmazását korhatárhoz kötik. A nemibeteggondozókról rendelkezik a 258.000/1934. B. M. számú rendelet. Szorosan összefügg a nemibetegségek elleni védekezései a prostitúció szabályozásáról szóló 160.100/1926. B. M. számú rendelet.
