Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
6â. szám. - ûl gyógykezelésbe vétele érdekében kellő számú gondozó intézetet létesítenek és ezeket szakorvosokkal látják el. A betegek gyógykezelésének és ápolásának költségeit a különböző biztosító intézményekre hárítják, a nem biztosítottak és az arra rászorulók gyógyköltségeit a nemzeti szocialista népjóléti intézmény és a tuberkulózis elleni egyesületek, ~ amelyek között első helyen áll a német tisztviselők országos tuberkulózis elleni segítő egyesülete —- fedezik. A cél, hogy a gyógykezelésre szoruló beteg minél előbb gyógyintézetbe jusson, ezért a beteget az ápolási költség fedezetére tekintet nélkül beutalják és utólag tisztázzák, hogy az ápolási költségeket ki köteles fedezni. A kötelező bejelentést illetően Badenben az 1936. január 1-i rendelet kimondja, hogy minden gümokórös és gümőkórra gyanús eset (csúcshurut, bronchitis stb. diagnózissal kezelt esetek is), bejelentendő az illetékes gondozó intézetnek, ha a három héten belül megejtett röntgenvizsgálattal a gümőkór gyanúját biztosan kizárni nem lehet. Az a törekvés, hogy ezt a rendeletet az egész birodalom területére általánosítsák. Németországban az 1938. évben 1817 gondozó intézet és 235 gyógyintézetben 28.646 ágy állott a gümőkór elleni küzdelem szolgálatában. Olaszország. Az 1916/17. évi törvények rendelik el a gümőkór kötelező bejelentését és a fertőtlenítést. Be kell jelenteni a gümőkóros eseteket szegényházakban, árvaházakban, vendégfogadókban, iskolákban és hasonló helyeken, intézetekben és intézményekben is. A fertőtlenítés kötelező a beteg költözködése és elhalálozása alkalmával. Iskolába fertőző gümőkóros tanulók mindaddig nem járhatnak, amíg a fertőzés veszélyének megszűntét hatósági orvos nem igazolja. Az 1919 július 24-i törvény lehetőséget nyújt gümőkór elleni szanatóriumok és kórházak építésére, amennyiben ilyen célra a községeknek és tartományoknak 35—50 éves részletekben törleszthető kamatmentes kölcsönt nyújt. E kölcsönök összege 45,000.000 líráig emelkedhetett. E törvény hatása alatt indult meg Olaszországban a tüdőgyógyintézetek építése. 1927-ben a fascist a kormány két olyan alapvető törvényt hozott, amely gyökeresen megoldotta az olasz gümőkór elleni küzdelmet. Az első kimondja a gümőkór ellen szövetkezetek (konzorciumok) vidékek szerinti kötelező megalakítását. A szövetkezetek központi irányítás mellett a gondozó intézet mellé rendelt önkormányzati szervként működnek és a gondozó intézetek fenntartási, valamint a betegek segélyezési ügyeit végzik. A másik törvény elrendeli a gümőkór elleni kötelező biztosítást. A munkások és munkaadók közösen fizetik a biztosítási díjat. A beteg korlátozás nélküli időtartamig kaphat intézeti gyógykezelést. Olaszországban a belügyminisztérium az 1929—33. években 214,135.000 lírát költött a gümőkór elleni küzdelem céljaira, a szövetkezetek pedig 412,071.997 lírát. Svájc. Eleinte az egyes kantonok külön-külön adtak ki rendeleteket a gümőkór leküzdésére vonatkozólag. 1928 június 13-án hozták meg a tuberkulózisra vonatkozó szövetségi törvényt, amely szerint minden orvos köteles bejelenteni a környezetét veszélyeztető gümőkóros beteget. A kantonok gondoskodnak a betegség terjedésének meggátlásáról, elrendelik a kötelező fertőtlenítést, az iskolák növendékeinek és a tanszemélyzetnek kötelező megvizsgálását, a fertőző tanulókat az iskolából kizárják, végül a gümőkór elleni küzdelem céljait szolgáló megfelelő számú új intézményt létesítenek és azok fenntartását saját és állami hozzájárulással biztosítják. Svédország. Az 1914. évben fogadta el a törvényhozás a gümőkór elleni törvényt, amely szerint majorságokban és tejüzemekben csak gümőkórtól mentességet igazoló orvosi bizonyítvány mellett szabad alkalmazottakat felvenni, gümőkóros nő dajkának, vagy gyermeknevelőnőnek nem alkalmazható, gümőkóros 9*
