Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
68 63. szám. beteg elhalálozását az orvos a községi hatósághoz bejelenteni köteles s ez utóbbi intézkedik a fertőtlenítés iránt. Bejelentési kötelezettség áll fenn még Norvégiában, ahol 1900 óta minden nyilt gümőkórban szenvedőt be kell jelenteni ; ugyanilyen formában áll fenn a bejelentési kötelezettség Bulgáriában és Portugáliában, míg Görögországban a bejelentés csak a gümőkórban elhaltakra vonatkozik. A tengerentúli államok közül : Japánban 1931 óta a gümőkór minden esetére, valamint a lakásváltoztatásra bejelentési kötelezettség áll fönn. Marokkóban 1925 óta minden gümőkóros eset bejelentése kötelező. Palesztinában ugyancsak minden gümőkóros eset bejelentése kötelező. Kanadában, Uj-Zélandban a kötelező bejelentésre nézve szintén rendelkezések történtek. A gümőkór elleni küzdelem célkitűzése kettős : a megbetegedések megelőzése és a megbetegedettek gyógyítása. A gümőkór gyógyításában már a múlt század végén igazolást nyert, hogy enyhe klímájú és magaslati helyeken való tartózkodás kedvezően befolyásolja a betegséget (Egyiptom, Alger, Nice, Cannes, Menton, San Remo, Napoli, Davos stb.). Brehmer Hermann már 1853-ban lerakta alapjait a gümőkór higiénés-diétás kezelésének (Görbersdorf, Szilézia), melyet Dettweiler és mások, hazánkban báró Korányi Frigyes, a mai időkben is legkiválóbb eredménnyel alkalmazott tüdőbetegszanatóriumi ápolássá fejlesztettek. Hazánkban 1901-ben nyilt meg az első tüdőbetegszanatórium : az Erzsébet királyné szanatórium Budakeszin. A betegségek megelőzésének észszerű gondolata sürgette olyan intézmények létesítését, amelyek elősegítik a betegek felkutatását, a megbetegedettek korai felismerését, amelyek közel férkőznek a beteghez, a beteg családjához, hogy megfelelő tanáccsal szolgálhassanak, s amelyek munkakörüket nemcsak a betegre, hanem annak környezetében élő egészségesekre, vagyis az egészségesek egészségének megvédésére is kiterjesztik. A kezdeményezés az angol Phillips, a német Pütter és a francia Calmette nevéhez fűződik. A korszerű tüdőbeteggondozó intézetet Calmette alapította meg, amikor 1901 február 1-én Lille-ben az első intézetet megnyitotta. Hazánkban Budapesten 1907-ben nyilt meg a VIII. kerület Kistemplom-ubca 6. szám alatt az első tüdőbeteggondozó intézet. A gümőkór elleni küzdelem fenti célkitűzéseiből kiindulva szükség van a) intézményekre, amelyek a betegség korai felismerését elősegitik, b) intézményekre, amelyek a beteg gyógyítását szolgálják, c) a gondozást elvégző szervezetre. a) A gümőkór megbízhatóan való felismerése — különösen annak kezdeti stádiumában — a régi orvosi vizsgáló módszerekkel (kopogtatás, hallgatódzás, hőmérőzés stb.) igen gyakran nem lehetséges. Ezért szükség van a gümőkór felismerését szolgáló olyan intézményekre, amelyek korszerű diagnosztikus eszközökkel (röntgen, laboratórium stb.) fel vannak szerelve s amelyek egyszersmind az egész gümőkór elleni küzdelemnek egy bizonyos területre vonatkozólag központjai is. Ezek az intézmények az úgynevezett tüdőbeteggondozó intézetek (dispensairek). A tüdőbeteggondozó intézetek hálózatát úgy kell kiépíteni, hogy a betegek a gondozóintézetet könnyen megközelíthessék. E célból a decentralizálásnak nézetem szerint legalább a járások székhelyéig kell mennie, vagyis a hatásos gümőkór elleni küzdelemnek egyik első feltétele, hogy legalább járásonkint — lehetőleg a székhelyen,-— tüdőbeteggondozó intézet működjék. A törvénytervezet szerint az egész ország területén mintegy 200 tüdőbeteggondozó intézetre lesz szükség, amelyből ezidőszerint 91 van működésben. Még kisebb községekben pénzügyi okokból nem tudunk tüdőbeteggondozó intézeteket felállítani. Ezekben a zöldkeresztes általános egészségvédelmi szolgálat kiépítése van folyamatban az 1933-
