Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
66 63. szám. méknek nyilvános iskolába járását/ gümőkórban szenvedő tanítók, tanítónők alkalmazását és ezeknek szolgálati időre való tekintet nélkül, azonnali nyugdíjazását rendeli el. Ugyanilyen eljárás alá esnek olyan tisztviselők és alkalmazottak is, akik hivatásuk teljesítése közben a lakossággal közvetlenül érintkeznek (papok, közigazgatási tisztviselők, tébolydák ápolói, posta és közforgalmi tisztviselők stb.). A gondozóintézetek felállításához állami támogatást nyújtanak, a gondozóintézetek költségeinek 1 / 3-át a^z állam, 1 / 3-át a községek, 1 / 3-át magánosok hozzájárulásából fedezik. Északamerikai Egyesüli Államok. 46 államban 1913 óta kötelező bejelentés áll fönn, a bejelentést a kezelőorvosok végzik. A gümőkórosok ingyenes kezeléséről és gyógyintézeti ápolásáról az államok külön-külön gondoskodnak. 1925 óta törvény tiltja el nyilt gümőkórban szenvedőnek tejüzemben alkalmazását. Franciaország. Gümőkór ellen való küzdelmének alapja az 1916 április 15-i és az 1919 szeptember 7-i törvények. Az első a dispensairek (tüdőbeteggondozó intézetek) megszervezéséről intézkedik. A dispensairek kötelességévé teszi a gümőkór elleni küzdelemre nevelést és tanácsadást, a szegénybetegeknek segélyezését, gyógykezelését és gyógyszerrel ellátását, a betegeknek szanatóriumokban, gyógyintézetekben való elhelyezését és adott esetekben lakásoknak, ruhaneműeknek, tárgyaknak fertőtlenítését. A dispensairek rendkívüli kiadásaihoz az állam kölcsönt nyújt, továbbá ezek rendes kiadásaiban is résztvesz. E törvény kimondja, hogy oly községek területén, ahol egymást követő öt éven át a gümőkóros halálozás az országos halálozási átlagot meghaladja, dispensaireknek felállítása és a gümőkór elleni küzdelemnek megszervezése kötelező. A későbbi törvény a gümőkóros betegek kezelésére szanatóriumok alapításáról intézkedik. E szanatóriumok rendkívüli költségeinek felét az állam viseli, a költségek többi részét megyei, községi és jótékonysági egyesületi hozzájárulásból fedezik. Ugyané törvény felhatalmazza a dispensaireket, hogy azokat a szegény betegeket, akiknek sürgős szanatóriumi gyógykezelésre van szükségük, minden alakiság mellőzésével szanatóriumba beutalhatják. A két törvénynek eredménye, hogy az 1938. évben Franciaországban 865 dispensaire és 72.473 gyógyintézeti ágy állott a gümőkór elleni küzdelem szolgálatában. Az 1929. március 30-i törvény kiterjeszti az összes alkalmazottakra az úgynevezett »hosszúszabadságolás« kedvezményét, amely szerint az állami alkalmazott gümős megbetegedés esetén három évig egész fizetéses, két évig félfizetéses szabadságot kaphat. A kötelező bejelentésre vonatkozó javaslat 1898-ban került először tárgyalás alá, de a magánorvosok ellenállása miatt meghiúsult a kísérlet. 1913-ban másodszor, 1919-ben újból a képviselőház elé terjesztették, de csak 1927-ben jelent meg a rendelet, amely szerint mindén nyilt gümőkóros esetet a kezelő orvos a hatósági orvosnak bejelenteni köteles. Be kell jelenteni a gümőkóros beteg lakásváltoztatását és elhalálozását is. A bejelentésre vonatkozó rendelet ezideig még csak részben nyert végrehajtást. t Hollandia. A gümőkór elleni küzdelem szanatóriumok és kórházak alapításával vette kezdetét. 1901-ben már 25 népszanatóriumban 2:500 ággyal rendelkez-/ tek, amellett még több napközi otthon és 3 kórházi pavillon állott a védekezés szolgálatában. Ennek köszönheti Hollandia, hogy ma a legkisebb gümőkóros halálozási arányszámmal első helyen áll Európa államai között. Hollandiában kötelező bejelentés még ma sincs, csak a halotti bizonyítványban kötelező a gümőkór feltüntetése. ' — T Németország. Az 1934. július 3-i törvény egységesíti a gümőkór elleni küzdelem rendszerét. A fertőzések meggátlása, a betegség korái felismerése és a betegek
