Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
62. szám. 41 A 11. §~hoz. Attól az alapelvtől, hogy a társulati adót a megelőző év üzleti mérlege alapján évenként kell kivetni, ezúttal sem tértem el. Azt a rendelkezést azonban, hogy az új vállalatoknál az adókivetés az első mérleg elkészültéig szünetel, olyképpen javasolom módosítani, hogy a vállalat terhére a minimális adó az első mérleg elkészülte előtti időre is kivettessék. Az ily módon kivetett adót az első üzleti év tényleges eredménye alapján megállapított adóalapnak egy teljes évre átszámított összege után annak idején helyesbíteni kell. Ezzel a rendelkezéssel egyaránt vélem szolgálni az államkincstárt és az adózó vállalatok érdekeit. A kincstár ugyanis az új vállalattól már megalakulásának első évében adót kap, a vállalat pedig elkerüli azt, hogy az első üzleti év eredménye alapján történő adókivetés után egyszerre fizesse meg két, sőt gyakran három évi adóját. A 12. §-hoz. A társulati adóztatásban kialakult azt az elvet, hogy az adóköteles nyereség megállapításánál mindig a mérleg egyenlegéből kell kiindulni, ezúttal is fenntartom. A részben adóköteles és részben adómentes vállalatok adóztatásával kapcsolatban szükséges volt oly rendelkezésről gondoskodnom, amely az állami adókedvezményben százalékos arányszám szerint részesülő vállalatok adóztatásának kérdését is rendezi, mert az iparfejlesztésről szóló 1931 : XXI. t.-c. rendelkezéseiből kifolyólag ma már azok a vállalatok vannak többségben, amelyek az adóköteles és adómentes üzemágakról nem vezetnek külön könyveket, hanem kedvezményük mértéke százalékos arányszám szerint nyer megállapítást. A külön könyvvezetés elrendelésére vonatkozólag a §. (4) bekezdéseként felvett rendelkezés eddig is érvényben volt, s annak e §-ba való felvétele célszerűségi szempontból történt. A IS. §-hoz. Ez a §. sorolja fel az adóköteles nyereség kimunkálásával kapcsolatban a mérlegszerű nyereséghez hozzáadandó, vagy a veszteségből levonandó tételeket. Az indokolás általános részében már rámutattam arra, hogy melyek azok a kiadások és tartalékolások, amelyeknek adómentes elszámolását korlátozni, illetőleg szigorúbb igazoláshoz kívánom kötni. Ezekkel a tételekkel itt újból foglalkozni nem kívánok. Ezúttal csak azokra a még nem említett javaslatokra fogok rámutatni, amelyek az eddigi rendelkezésekkel szemben módosításokat tartalmaznak. A társulati adó alanyainál rá kívánok térni már az 1909 :VIII. t.-c. által is megvalósítani szándékolt arra az elvre, hogy minden év eredménye az előző évtől függetlenül önmagában szolgáltatja az adóalapot. A jövőben tehát az előző évről áthozott minden mérlegszerű veszteséget hozzáadandónak minősítek a nyereséghez. Ezzel a javaslatommal meg kívánom szüntetni a társulatoknak azt a kivételes kedvezményét, amelyet sem az általános kereseti adó, sem a jövedelemadó alanyai nem élveznek. A régebbi évekből származó veszteségek áthozatalának tilalmával összhangban meg kívánom szüntetni azt a gyakorlatot, amely szerint a részvénytársaságok alapításuk első öt évében számolhatják el adómentesen az alapítással felmerült költségeket. A jövőben — a többi vállalatokhoz hasonlóan — a részvénytársaságok "is csak az alapítás évében számolhatják el adómentesen a felmerült ily természetű költségeket. Ugyanennek az elvnek alapján javasolom a nyereséghez hozzászámítani a biztosító magánvállalat által a biztosítási üzlet szerzésének évét követő évben leírt szerzési költségeket is. A gyakorlati tapasztalatok késztetnek arra, hogy a részvénytársaságnak korlátolt felelősségű társasággá való átalakulásával kapcsolatban a mérlegszerű nyereséghez hozzáadandónak, illetve a veszteségből levonandónak minősítsem. Felsőházi iromány. 1939—-1944. II. kötet. 6
