Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-62

42 62. szám. azt az értéktöbbletet, amely a vagyontárgyak értékének a korlátolt felelősségű társaság megnyitó mérlegében történt felemelése következtében jelentkezik. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések ugyanis módot nyújtanak arra, hogy az átalakuló részvénytársaság az átalakulás alkalmával meglevő értékelési tartalékait adómentesen elővezethesse, márpedig az átalakulásnak nem lehet az a célja, hogy a vállalat a törvényesen követelhető adótehertől szabaduljon. A vállalatok életében el nem kerülhető közművelődési, közoktatási, közjótékonysági adományokat, az állam, a törvényhatóság és a község (város) által kezelt közcélú alapokra adott juttatásokat, valamint az üzleti életben szokásos újévi és hasonló ajándékokat elfogadom üzleti költségnek, azonban nem engedhetők meg a kötelezettség nélküli szolgáltatások keretében a részvényesek, vagy a társasági tagok javára nyiltan, vagy burkoltan elszámolt —• vagy el nem számolt —• nyereségjuttatások. A jogszabályokba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett eljárás eredményeként fizetett pénzbüntetések és bírságok, valamint az ezekkel kapcsolatban felmerült eljárási költségek nem minősíthetők szoros értelemben vett üzleti kiadásnak, éppen ezért az ily címeken elszámolt összegek adó alá vonását javasolom, mert ezzel megszűnik az a ferde helyzet, hogy a vállalat jogellenes cselekményei miatt kirótt bírság egyrészét — annak veszteségként történt elszámolása miatt •—• az államkincstár viselje. A vállalati tőke gyarapítására, a leltári vagyon pótlásának nem minősíthető új beszerzésekre, a földadó alá tartozó ingatlanok értékének leírására, az adómentesen nem létesíthető tartalékokra, az alapítók részére nyújtott előnyökre, a vállalati tőke visszafizetésére, vagy kölcsönök törlesztésére, a vállalati tőkék után felszámított kamatokra, a reprezentációs kiadásokra, az adómentes jövedelmekkel kapcsolatos aránylagos kiadásokra fordított összegeknek a mérlegszerű nyereséghez való hozzáadására vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos rendelkezéseket ott és annyiban javasolom módosítani, amennyiben azt a kialakult joggyakorlat szükségessé teszi. Az üzemet nem terhelő illetékek mellett, — amelyek eddig is hozzáadandók voltak a mérlegszerű nyereséghez, — azért tartottam szükségesnek az üzemet nem terhelő adókat is felvenni, mert az alkalmazottak külön adójának, — ideértve a tantiemekkel kapcsolatos külön adót is — valamint a jövedelemadó rendkívüli pótlékának a vállalat által való átvállalását, illetőleg annak adómentes elszámolását külön jogszabályok kifejezetten tiltják. Az alkalmazottak kereseti adóját, valamint az alkalmazottaknak a vállalattól élvezett járandóságaival kapcsolatos jövedelemadót, amelyeket a vállalat akár szerződés alapján, akár önként az alkalmazottak helyett magára vállal, természetesen továbbra is az üzletet, illetőleg üzemet terhelő adónak kívánom tekinteni. A 14. §-hoz. A vállalatok nyugdíjfizetési kötelezettségének biztosítására szolgáló tartalék, valamint a tisztviselői és a munkásjóléti intézményeknek juttatott Összegek adómentes kezelésére vonatkozó rendelkezéseket továbbra is fenntartani javasolom. Megszüntetni kívánom azonban azt az antiszociális rendelkezést, amely az alkalmazottak segélyalapjára fordított összegeknek a mérlegszerű nyereség 1 %-át meghaladó részét megadóztatni rendelte. Az értékcsökkenési veszteségekkel, az ingyenesen háramló vagyonnal, a szabadalmi jogok értékével, végül a behajthatatlan és kétes követelésekkel kapcsolatos leírások és tartalékolások adómentes kezelését az eddigi keretek között fenntartani javasolom. A biztosító vállalatok árfolyamingadozási tartalékának adómentességére, az értékpapírokkal, az áru- és anyagkészletekkel kapcsolatban a törvény életbe-