Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
36 62. szám. sének engedélyezésére is biztosíttassák, mert a gazdasági életben számos olyan eset fordul elő, amidőn a tartalék adómentes létesítését inkább közgazdasági, mint közhiteli érdekek kívánják. A termeléspolitikai szempontokra figyelemmel oly rendelkezést is javaslatba hoztam, amely jogot ad arra, hogy megengedhessem a technika fejlődése következtében nagyobb teljesítőképességű gépi berendezésekre és termelő eszközökre kicserélt régi gépek vagy termelő eszközök kiselejtezésével kapcsolatban a kiselejtezett vagyontárgyak értékének adómentes leírását vagy tartalékolását. Ez a rendelkezés — véleményem szerint — alkalmas lesz arra, hogy a vállalatokat termelésük fokozása és gazdaságosabbá tétele érdekében rendkívüli beruházásokra ösztönözze. Az adóalaphoz hozzá nem számítható tételek körét bővíteni szándékozom s ennek kapcsán az értékesített termeivények arányában juttatott nyereség-visszatérítések adómentes kezelésének kedvezményét — a fogyasztási szövetkezetek vásárlási visszatérítésének eddig is meglevő kedvezményéhez hasonlóan — az értékesítő szövetkezetekre is kiterjeszteni javasolom. — Ezzel előmozdítani kívánom a falusi lakosság termeivényeinek értékesítését lebonyolító értékesítő szövetkezetek fejlődését. A joghasonlóság elve alapján mentesíteni javasolom a biztosító szövetkezetek által a tagok részére díjfizetéseik arányában juttatott visszatérítéseket is. A további felesleges viták elkerülése céljából — az évek hosszú során át kialakult joggyakorlatnak megfelelően —• az adóalap megállapításánál számításon kívül hagyni javasolom a vállalati tőkéből vagy tőketartalékból mérlegrendezésre felhasznált összegeket, mert az ily módon — rendesen a túlértékelt vagyontárgyak értékének leírására, lényegében tehát a mérleg valódiság helyreállítására — felhasznált összegek nem az üzleti nyereséget csökkentik. Mentesíteni javasolom továbbá az állam, törvényhatóság vagy község (város) által juttatott támogatásokat, mert ezek nem tartoznak a rendes üzleti bevételek közé, hanem közérdekből a vállalat megerősödését segítik elő. Ezzel kapcsolatban lehetővé kívánom tenni azoknak az összegeknek adómentes kezelését is, amelyeket a részvényesek vagy a hitelezők a vállalat talpraállítása végett, vagy mérlegrendezés céljából juttatnak a vállalatnak. A tényleges üzleteredmény kinyomozása érdekében a számlázás módját és helyességét eddig csupán a családi részvénytársaságoknál kellett vizsgálni. Az e téren szerzett tapasztalatok arra kényszerítenek, hogy a számlaellenőrzést a részvénytársaság és részvényesei, a korlátolt felelősségű társaság és tagjai, a belföldi vállalat és a külföldi telep, a külföldi vállalat és a belföldi telep, az ugyanazon konszernbe tartozó vállalatok, végül az egymással kartelbe lépett vállalatok között létrejött adás-vételi jogügyletekkel kapcsolatban egymás részére átengedett vagyontárgyak vételárának felülvizsgálására is kiterjesszem, mert az egymással szoros vagyoni érdekeltségben levő vállalatok közül bármelyik vállalat üzletműködésének eredményét könnyen átviheti az adózás szempontjából kedvezőbb helyzetben levő — pl. adómentességet élvező —• másik tagjára, vagy a vele érdekeltségi viszonyban álló másik vállalatra azáltal, hogy a tőlük átvett anyag árát a forgalmi értéknél magasabb összeggel ismeri el. Viszont az alacsonyabb számlázás is alkalmas mód lehet a nyereség egy részének a rosszabb anyagi helyzetben levő. érdekeltségi vállalathoz való áttolására, a részvényeseknek és a korlátolt felelősségű társaság tagjainak a nyereségből burkolt módon való részeltetésére. A társulati adó rendes kulcsának a vállalat jövedelmezőségére alapított rétegesen emelkedő rendszerét változatlanul fenntartani javasolom. Az adóalapok
