Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
62. szám. 37 szigorúbb kimunkálására tekintettel nem tartom ugyanis méltányosnak, hogy az egész nyereségnek a saját tőkéhez való viszonya szerint megállapítandó adókulcs alkalmaztassék, hanem az eddigi szabálynak fenntartását javasolom, amely szerint a nyereséget a javaslatban megállapított és a saját tőkéhez százalékosan igazodó rétegekre kell felbontani és az adót minden rétegre külön-külön kell kiszámítani. A korlátolt felelősségű társaságok adóalapjainak kimunkálásával kapcsolatban javaslatba hozott rendelkezésekre tekintettel változatlanul vettem fel a szóbanlévő társaságokra az 1932 : X. törvénycikkel megállapított 10%-os adókulcsot is. Ugyancsak 10%-os adókulcs alkalmazandó a jelenlegi rendelkezések szerint azoknak az önsegélyző szövetkezeteknek, továbbá azoknak a termelési, beszerzési, értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknek megadóztatásánál, amelyek üzletrészeik után 6%-nál nagyobb osztalékot alapszabályaik szerint nem fizetnek. Ezt a rendelkezést a törvényjavaslatban olyképpen javasolom megváltoztatni, hogy a 10%-os adókulcs —üzletkörére való tekintet nélkül — minden olyan szövetkezetre kiterjesztessék, amely alapszabályai szerint üzletrészei után 6%-nál nagyobb osztalékot nem fizet. Változatlanul javasolom megállapítani az állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknak a nyereség szerint emelkedő 5—15%-os adókulcsát is. Lényeges módosításokat hoztam javaslatba a nyereség hiányában is fizetendő legkisebb adó rendszerének további kiépítésére. Adóköteles nyereség hiányában egyre nagyobb számban maradtak vállalatok adózatlanul, miértis a közteherviselésben való részvétel érdekében az ilyen vállalatok az 1932. év óta legalább a saját tőke 2 ezrelékét tartoznak társulati adó fejében fizetni. Ennél alacsonyabb kulcs alapján adóznak az öröklakásos házszövetkezetek, továbbá a közforgalmú vasutak, súlyosabb szabályok szerint adóznak a házrészvénytársaságok. A legkisebb adóval való megadóztatással kapcsolatban szerzett tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy aránytalanul nagyobb teher nehezedik azokra a vállalatokra, amelyek üzletük természete miatt nagyösszegű saját tőkével alakultak és üzleti forgalmuk a saját tőkéhez viszonyítva csekély, viszont a legkisebb adótétel nem megfelelő azokra a vállalatokra, amelyek kis tőkével is nagy forgalmat tudnak lebonyolítani, illetőleg amelyeknek üzleti forgalma sokszor a saját tőke többszörösét teszi. Ezért az ipari és kereskedelmi vállalatoknál a legkisebb adó kulcsát a jelenlegi 2 ezrelékről fokozatosan 1%-ig javasolom megállapítani. Az emelkedés mérve attól függ, hogy az adózó vállalat üzleti • forgalma hányszorosát teszi ki a saját tőke összegének. A javaslat pénzügyi kihatását a következő példa teszi szemléltetővé. A jelenleg érvényben lévő szabályok szerint az olyan vállalat, amelynek a saját tőkéje 2,000.000 P, veszteséges üzletmenet mellett egyformán 4.000 P legkisebb adót fizet 2,000.000 P vagy 20,000.000 P forgalom mellett is. A javaslatba hozott rendelkezés szerint a saját tőke egyszerese alatt maradó forgalom mellett 4.000 P lesz a társulati adó, viszont ha pl. a forgalom a saját tőke nyolcszorosát is túlhaladja, ugyanez a vállalat legkisebb adó fejében már 20.000 P társulati adót fog fizetni. A javasolt rendelkezések kevésbbé fogják érinteni az ipari vállalatokat, ellenben alkalmasak lesznek arra, hogy az áruházak, valamint a több fiókot fenntartó és ezek révén nagy forgalmat lebonyolító kereskedelmi vállalatok a jelenleginél nagyobb adóterhet viseljenek ; ennek következtében az érdekeltek által már évek óta sürgetett külön »áruházi adó« nélkül is a kívánt nagyobb megterhelést keresztülvigyék. Ezt a fokozottabb megterhelést nem kívánom alkalmazni
