Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
63. szám. 91 A (a) bekezdés az orvosi igazolást megelőző dajkavizsgálat részletes szabályozását belügyminiszteri hatáskörbe utalja. A 32. §-hoz. E §. rendelkezései a nemibetegségekre vonatkoztatottan megfelelnek a 9. §-ban a gümőkórral kapcsolatos előírásoknak. A 33. §-hoz. A jelen törvénytervezet a nemibetegekre olyan súlyos kötelezettségeket hárít, hogy a nemibetegségek kórisméjének szakszerű és az orvostudomány mai állásának megfelelő megállapításához közérdek fűződik. Különös jelentőséggel bír ez okból, hogy a diagnózisnál oly fontos vérsavóvizsgálatok végzése megbízható laboratóriumokban történjék. A fenti célra igénybévehető intézetek kijelölési jogát erre tekintettel a belügyminiszternek kellett fenntartani. A laboratóriumi vizsgálatok eredményének felülvizsgálását ugyancsak a hozzáfűződő jogkövetkezményekre tekintettel kellett lehetővé tenni. E célra a (2) bekezdés az Országos közegészségügyi Intézet díjmentes igénybevételét biztosítja. A felülvizsgálati eljárás szabályozása rendeleti úton fog megtörténni. A 34. §-hoz. E §. feljogosítja a belügyminisztert, hogy a nemibetegségek megállapítása és leküzdése céljából bármilyen széleskörű vér savó vizsgálatot, egyes foglalkozási ágakban pedig általában nemibetegség szempontjából való vizsgálatot elrendelhessen. Tekintetbe jöhet bizonyos veszélyeztető foglalkozási ágak tömeges orvosi megvizsgáltatása. A jövő nemzedék egészségvédelme céljából elrendelhető vizsgálatok főként az iskolás kisgyermekekre és a tanulóifjúságra vonatkoznak, de ilyen elbírálás alá esik a terheseknek a világrahozott szifilisz megelőzését szolgáló nagyfontosságú vérsavovizssalata is. A 35. §-hoz. E §. a nemibetegségek elleni védekezés intézményeit sorolja fel összefoglalóan. A 36. §-hoz. E §.* magyarázatát elsősorban a 12. §-nál elmondottak adják. A (3) bekezdés kijelöli, hogy nemibeteggondozó intézetet hol kell kötelezőleg felállítani. E részben az általános indokolás tartalmaz részletes ismertetést. A (4) bekezdésben foglalt intézkedés a nemibeteggondozó intézetek tekintetében lényegében a tüdőbeteggondozó intézetekre nézve a 13. §. (2) bekezdésében tett intézkedésekkel azonos. A nemibeteggondozó intézet működési területe azonban belső és külső területre oszlik s maga az intézet központja a belső működési területen fejt ki tevékenységet. A nemibeteggondozó intézeti hálózat nem lévén olyan sűrű, mint azt a törvényjavaslat a gümőkór elleni védekezésnél tervezi, indokoltnak mutatkozott az (.->) bekezdésben a belügyminiszter részére felhatalmazást biztosítani arra, hogy szükség esetén bármely helyen gondozóintézetet állíthasson fel, illetőleg olyan helyen is fenntarthasson meglévő intézményt, ahol különben gondozóintézet a javaslat szerint nem működnék. A 37. §-hoz. Míg a tüdőbeteggondozó intézetet az állam, törvényhatóságok vagy községek csak önállóan tarthatják fenn s csupán hozzájárulás alakjában vehetnek részt az állami intézmény fenntartásában az önkormányzati testületek is, addig a nemibeteggondozó intézetek tekintetében a törvénytervezet (1) bekezdése a felsoroltak által történő közös fenntartást is lehetővé kívánja tenni. Indoka ennek az, hogy a nemibeteggondozó intézetek eddig is ilyen ú. n. munkaközösségi alapon létesültek és tartattak fenn, jogviszonyaikra nézve a 258.000/1934. B. M. számú rendelet előírásai voltak irányadók. A (2) és (a) bekezdés a biztosító intézetek és biztosító szervek hozzájárulási kötelezettsége tekintetében a 21. §-nál elmondottakhoz hasonlóan rendelkezik. Közös fenntartás esetére meg kell állapítani azt, ki tekintessék az intézmény rendelkezésre jogosult fenntartójának. A (4) bekezdés erre tartalmaz rendelkezést. 12*
