Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
92 63. szám. A 38. §-hoz. A nemibeteggondozó intézeti hálózat az általános indokolásban kifejtetteknél fogva nem lévén olyan sűrű, mint a tüdőbeteggondozó intézeti hálózat, a gyógykezelési kötelezettségre tekintettel gondoskodni kellett arról, hogy az intézeti központok székhelyéül szolgáló helyeken (belső működési területeken) kívül is a betegek különösebb akadály nélkül idejekorán orvosi kezelésben legyenek részesíthetők. Az (i) bekezdés értelmében ezeket a feladatokat a gondozóintézet keretében (külső működési terület) az egészségvédelmi szolgálatok vagy pedig a belügyminiszter által kijelölt orvosok fogják ellátni. A tervezet (2) bekezdése felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy nagyobb helyeken külön nemibeteg-szakorvos alkalmazását is elrendelhesse. Ezek a helyek ugyanis a szakorvos tartásával járó nagyobb összegű kiadást könnyebben viselhetik. A 39. §-hoz. A nemibeteggondozó intézetek központjában alkalmazottak szolgálati viszonya és járandósága lényegében azonos lévén a tüdőbeteggondozó intézetekben alkalmazottakéval, e tekintetben is az utóbbiakra nézve megállapított jogszabályok lesznek irányadók. A 40. §-hoz. A nemibetegségek elleni védekezés terén a 23. §-hoz hasonló rendelkezést tartalmaz. A 41. §-hoz. Annak következtében, hogy az embergyógyászatban az utóbbi időben a magisztrálisán készített gyógyszerek mellett a gyógyszervegyészeti gyárak útján előállított készítmények mind nagyobb helyet foglalnak el, a gyógyszerek fokozott ellenőrzésére is különös súlyt kell helyezni, mert a gyáripari termelésnél a gyógyszer előállítása körül minden elővigyázatosság mellett is könynyebben hathatnak közre olyan tényezők, amelyek az egészségre ártalmat jelentenek. Az ellenőrzés során kifogásolt készítményeket a forgalomból közegészségi érdekből ki is kell vonni. Az 1876: XIV. t.-c. 8. §-ának második bekezdése ilyen készítmények lefoglalhat óságára nézve nem tartalmaz világos rendelkezést. A kérdés jelentőségére tekintettel szükségesnek mutatkozott a jogbizonytalanságnak az (1) bekezdésben kifejezett rendelkezéssel véget vetni. Minthogy pedig a lefoglalásnak egyes esetekben az ország egész területén haladéktalanul meg kell történnie, mely e nézve csupán központilag lehetséges intézkedni, a tervezet a lefoglalásra a belügyminiszternek is jogot biztosít. Ha azonban megfelelő eljárással az egészségügyi ártalom megszüntethető, a tervezet a készítőnek, illetőleg forgalombahozónak módot nyújt arra, hogy a készítményt záros határidőn belül előírásszerűvé alakítsa át. Nem volna ugyanis gazdasági okokból célszerű, hogy a sokszor nagy költséggel előállított gyógyszer teljesen megszüntethető hibák miatt a forgalomból kivonassék. Amennyiben a készítő, illetőleg forgalombahozó a készítmény kiadását nem kéri, vagy azt megfelelően át nem alakítja, azt el kell kobozni. A (2) bekezdés az eljárási szabályok megállapítását az érdekelt miniszterek hatáskörébe utalja. A 42. §-hoz. A közegészségügyi törvény jelenleg hatályos rendelkezése értelmében a hét évnél fiatalabb gyermekkel szemben áll fenn az ápolásra, illetőleg gondozásra köteles személynek orvosi segélynyújtási kötelezettsége. A fiatalkorúak hathatósabb egészségvédelme érdekében múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik, hogy egyrészt a szóbanlevő korhatár megfelelően felemeltessék, másrészt a segélynyújtás helyébe a rendszeres gyógykezelés állíttassék. A korhatárnak tizennyolc évben történő megállapítása az 1928 : V. törvénycikk rendelkezéseire kívánt figyelemmel lenni, melyek a fiatalkorúak védettségét szintén eddig az életkorig biztosítják. Ez az új elrendezés számol az orvosi rend gazdasági érdekeivel, azért az orvosi magángyakorlat körében a rendes díjszabás felének megfelelő díjak felszámítását továbbra is csupán a hét éven aluli gyermekek után
