Felsőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-57., I-II. sz.
Irományszámok - 1939-1
1. szám. 3 a gazdaságnak megfelelő irányítása, a szakoktatás emelése, a termelési és a mezőgazdasági hitel rendezése, a mezőgazdasági közigazgatás fokozott javítása. Az ország megnagyobbodása és különösen a Tisza és számos mellékfolyója felsőfolyásának visszakerülése következtében új és szélesebb láthatár nyílt meg mezőgazdaságunk fejlődése számára. Az Alföldet gazdaságosabban és jobban fogjuk tudni öntözni és evvel megadhatjuk termelésünknek azt a sokszerűségét, melyre ma feltétlenül át kell térnünk. Kis országnak minőségi termelést kell űznie, különösen ha a világ gazdasági gócpontjai és sűrűn lakott területei közelében fekszik és maga is sűrű népességű. Termelésünk fokozásának és mezőgazdasági népességünk boldogulásának lényeges előfeltétele, hogy alaposabban tanulmányozzuk és megismerjük az ország különböző részeinek úgy fejlődési lehetőségeit, mint szükségleteit. A termelőt támogatnunk kell nemcsak otthonhoz, földhöz vagy munkához juttatással, de közigazgatásunk jobbá, gyorsabbá és emberiesebbé, közvetlenebbé tételével is. Ez elsősorban közigazgatási és kormányfeladat, de sokat segíthet az országgyűlés is jól átgondolt, egyszerűbb és érthetőbb törvények alkotásával. Fontos feladatok várnak az országgyűlésre az adóztatás terén is, ahol nemcsak a sokkal arányosabb közteherviselés megvalósítására, hanem adóztatási rendszerünk egyszerűsítésére is törekedjünk. Pénzügyi politikánknak változatlanul sarkalatos pontja kell hogy maradjon pénzünk vásárlóerejének fenntartása, a belföldi tőkeképződés elősegítése és a hitelellátás javítása. Költségvetési politikánkat pedig továbbra is a realitás és a szükségletek fontossági sorrendjével is számoló takarékosság irányítsa, Az iparpolitikában irányelvünk az iparnak minél erősebb, minél magyarabb, de ágazatok szerint is egészségesebb és természetesebb irányokban való fejlesztése. Nagy gondot kell fordítani közlekedésünk és hajózásunk további fejlesztésére. Szociális és gazdasági megerősödésünk mellett szabadságunk és gyarapodásunk legfőbb záloga az ősi magyar erényekben és a nemzet erejében való bizodalom. Kiválóan megszervezett honvédelem, fegyelmezett, elsőrangúan kiképzett, izzó hazaszeretetben nevelt és jól felszerelt hadsereg, élén fennkölt katonai hivatásának élő tisztikarral úgy függetlenségünknek és megerősödésünknek, mint a békének leghatásosabb biztosítéka. Katonai egyenjogúságunk kivívása és új honvédelmi törvényünk csupán az első lépések voltak ahhoz, hogy az ország honvédelmét teljesen kiépíthessük. A nemzet áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az ország nagyságához és feladataihoz mért hadsereget szervezzünk és azt a korszerű követelményeknek megfelelően mihamarább felszereljük. A munka mindkét irányban nagy lépésekben halad előre. De ez még nem elegendő, itt még nem állhatunk meg. Korunk háborúi mutatják, hogy szükség esetén az országoknak összes élő és holt anyagi erőiket a honvédelem szolgálatába kell állítaniok. Ezért katona nemzetünket hitben, erkölcsben és anyagiakban egyaránt a legnagyobb erőfeszítésekre képessé kell tennünk. A magyar nemzetnek, amely a függetlenségéért és önállóságáért egy ezredéven át vívott küzdelmeiben megedződött, elsősorban saját erejére támaszkodva kell betöltenie mindenkori békés hivatását a Dunamedencében a népek boldogsága és békéje érdekében. De mint a múltban, úgy ma is ebben a hivatásában barátokat keres és eddigi barátai mellett hűséggel kitart. Hálával és megelégedéssel gondolunk azokra a nagy eredményekre, amelyeket az elsőként mellénk állott Olaszországnak és a régi hűséges fegyvertársnak, Németországnak barátságára támaszkodva érhettünk el. Ügy mint eddig, a jövőben is együtt kívánunk haladni e két hatalmas, egymással szövetkezett baráti állammal az igazságos béke nagy művének érdekében. . í*
