Felsőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-57., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-1

4 ti szám. Az évszázados megszakítás után ismét szomszédunkká vált Lengyelországhoz a történelmi hagyományok alapján kifejlődött igaz barátság Íratlan törvényei fűznek. Éber figyelemmel kísérjük mindazt, ami bizalmi légkört fejleszthet ki köztünk és Jugoszlávia között» Jogaink felett mindenkor s mindenütt őrködve és más kétségbe nem vonható jogait tiszteletben tartva, baráti jobbot nyújtunk minden nemzetnek, amely ugyanilyen jószándékról bizonyságot ad. Nemzetünk történelmi nagyságát és szerepét tartva szem előtt, gonddal ápoljuk minden irányban művelődési és gazdasági kapcsolatainkat. Mindebben az a remény tölt el, hogy hozzájárulunk a népek és országok békéjének megteremtéséhez, amely béke keretébe kell hogy beleilleszkedjék függetlenségünk és megoldódjanak megerősödésünk és boldogulásunk kérdései is. A világtörténelemnek egy különösen nehéz korszakába esik ennek az országgyűlésnek munkássága. Európa nagy feszültségben él. Az ok kétségkívül a párizskörnyéki békediktátumokban keresendő, amelyek több államban tűrhetetlen helyzetet teremtettek s amelyből szabadulni a lehetőséghez képest természetesen mindenki törekszik. Ennek a helyzetnek fenntartását szolgálta a Népszövetség is. Ha csak egyetlenegyszer bátor kezdeményezéssel vállalkozott volna a fennálló igazságtalanságok egynémelyikének megszüntetésére, a pártatlanságába vetett hit és bizalom nem veszett volna el. A kudarcba fulladt leszerelés helyett megkezdődött az általános lázas fegyverkezés. Európa mintha két táborban állana egymással szemben — lábhoz tett fegyverrel. Hogy a világ legrettenetesebb harca —- mindenki minden ellen — még nem indult meg, az csak annak köszönhető, hogy az államok sorsának intézői tudják, hogy ez a harc csakis a kultúrvilág megsemmisülésére vezethet. Nincsen olyan probléma, amely békés úton többé-kevésbbé megoldható ne volna. Össze kell ülni és minden olyan kérdést, amely magában rejti az összeütközés csiráját — jóakarattal, nyugodtan le lehetne tárgyalni. Tárgyalás két érdekelt állam között azonban nehezen vezethet célhoz, mert elfogadtatni a közvéleménnyel talán még a legigazságosabb engedményt is legtöbbször majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék. A nagyhatalmaknak módjukban volna, hogy a közöttük fennálló vitás kérdések elintézése után a többi érdekelt államokat is meghallgatva — ezek között — egy új és igazságos helyzetet teremtsenek s ezt — ha kell — az érdekeltekre reá is kényszerítsék. A tárgyalások ideje talán elérkezett, de a kezdeményező lépést megtenni nehéz. Ezért nézetem szerint e legszerencsésebb megoldás az volna, ha a konkrét problémák megbeszélése céljából a nagyhatalmak összehívására a világ legmagasabb és legönzetlenebb erkölcsi fóruma : a Pápa Ö Szentsége tenne javaslatot. Különösen nehezek a feladatok és súlyos a felelősség, amelyet a nemzet az országgyűlés tagjaira ruházott. Nemcsak azért, mert nagy gyorsasággal gördülő események közepette nemzetek és országok közt végsőkig feszült ellentétek légkörében kell az ország érdekeit szolgálnia, hanem azért is, mert az emberek élete nemcsak gyorsabbá, de sokkal szövevényesebbé is lett. Közösség és egyes ember között a kapcsolatok sokszerűbbekké lettek, az állam és polgárainak élete a legapróbb részletekig egységbe szövődik. És ennek az egész bonyolult új életnek régleges rendszere még sehol e világon nem alakult ki teljesen és egészségesen. Nagy felelősségérzettel és hazafias komolysággal kell ilyen időben az ország és . a nemzet ügyeit intézni. A nemzet életének válságos óráiban a magyarság politikai ösztöne mindig rátalált a helyes útra. Népünk harckészsége és jogérzéke, tekintélytisztelete és alkotmányos gondolkodása, ősi hagyományaihoz való ragaszkodása és a nagy