Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.

Irományszámok - 1935-387

54 387. szám. Melléklet a 387. számú irományhoz. Indokolás „az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. Régi és méltányos követelmény, hogy az alkalmazottakat úgy kell díjazni, hogy díjazásuk a megfelelő megélhetésre elegendő legyen. Minthogy annak a munkavállalónak, aki keresetéből családot tart el, a megfelelő megélhetéshez a családtagok számához viszonyítva nagyobb jövedelemre van szüksége, mint annak a munkavállalónak, akinek kevesebb családtagja van vagy akinek családja nincsen, indokolt az a kívánság is, hogy a családos munkavállalónak nagyobb illetményei legyenek. A 6.660/1935. M. E. számú rendelet, majd pedig a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. t.-c. 6—10. §-ai megadták a lehetőséget a legkisebb munkabér megállapítására, más szóval arra, hogy az egyes foglalkozási ágakban a megfelelő díjazás megállapítható legyen. A második követelmény : az úgynevezett családi munkabér fizetése tekintetében a magánalkalmazás terén ma még nincsen jogszabály. Ily jogszabály alkotását azonban a megélhetés nehézségei, a népszaporodás előmozdítása és az egyke elleni küzdelem, nemkülönben az a törekvés, hogy az anyát a családnak visszaadjuk, egyaránt szükségessé teszik. II. A szociálpolitikának ezt a rendkívül fontos problémáját külföldön már több helyen intézményesen megoldották és az úgynevezett családi munkabérpénztárak már szép eredménnyel működnek, Franciaországban már a háború előtt adtak egyes munkaadók — egymástól függetlenül — családi bérpótlékot, közvetlenül a háború után pedig néhány munkaadó saját elhatározásából bérkiegészítő pénztárakat alakított : ezekbe a pénztárakba fizették be egy-egy környék munkaadói azt az összeget, amelyet családi pótlékra szántak s magát a családi pótlékot a pénztár fizette ki a munkavállalónak. 1921-ben a pénztárak kongresszust tartottak s ezen közös propaganda-iroda felállítását határozták el. 1922-ben, mikor a pénztárak száma már száz volt, a törvényhozás (1922. december 19-i törvény) akként rendelkezett, hogy közmunkát csak azok a vállalatok végezhetnek, amelyek munkásaiknak valamely családi bérkiegészítő pénztár útján családi pótlékot fizetnek. Az 1923. július 13-i törvény sze-