Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
198 396. szám.' alkalmasak lesznek. A leventeoktatói szolgálatra igénybevett tartósan szabadságoltak és tartalékosok ezért a működésükért a fegyvergyakorlati kötelezettség terén részesülnek kárpótlásban. A vonatkozó rendelkezést a fegyvergyakorlatokkal foglalkozó rendelkezéseknél fogom ismertetni. A (10) bekezdés a múltban hatályban volt véderőtörvényeinknek egyik hiányát pótolja. Hiánya volt ugyanis ezeknek a törvényeknek, hogy az ú. n. »szolgálatonkívüli viszonnyal« nem foglalkoztak, noha az kétségkívül egyik fajtája a szolgálati kötelezettségnek. A rendelkezés egyébként közelebbi megokolásra nem szorul. A (11) bekezdés a múltban fennállott helyzettel szemben újítás. Indító okát abban leli, hogy ezentúl a szolgálati kötelezettség oly magas korban ér véget, amelyen túl való visszatartás még mozgósítás stb. esetén sem indokolt s alig lenne gyakorlati jelentőségű is. A 22. §~hoz. Ez a §. lényegében a régi véderőtörvény rendelkezéseivel egyezik meg, úgy abban a tekintetben, hogy egyes kategóriák külön szolgálati kötelezettségének megszabását a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalja, mint abban a tekintetben, hogy a tisztképző- és nevelőintézetekben fizetéses helyen végzett szolgálatkötelesekre háruló külön szolgálati kötelezettséget maga a törvény szabályozza. A tekintetben azonban a jelen törvény nem intézkedik, hogy a huszadik életév betöltése előtt vállalt külön szolgálati kötelezettség 10 évnél több nem lehet. Ez a régi véderőtörvényben a 12 évre terjedő összes szolgálati kötelezettséggel kapcsolatban álló rendelkezés volt, ami most — a hatvanadik életévig terjedő összes szolgálati kötelezettség mellett — nem indokolt, de különben sem bír ez a múltban fennállott megszorítás különös jelentőséggel, miután a hivatásos tisztiszolgálat élethivatás, amelyen az érdekeltek szolgálatképességük egész tartama alatt megmaradnak. A 23. §-hoz. Ez a §. lényegében a régi véderőtörvényünk rendelkezéseinek felel meg, eltérés csupán a korhatár tekintetében van. Amíg ugyanis a múltban csak a harmincharmadik életévük betöltéséig honosítottakat terhelte állítási kötelezettség, a törvényjavaslat a honosítottak állítási kötelezettségének felső korhatárát a negyvennyolcadik életévig terjesztette ki. Ez a kiterjesztés az összes szolgálati kötelezettség új időtartamával áll kapcsolatban. A honosítottak állítási kötelezettségét nem szükséges a hatvanadik életévig kiterjeszteni, mert a negyvennyolc évesnél idősebbeknek békében akár csak póttartalékosi kiképzésben való részesítése is katonai szempontból nem jelentene értéket, háború idején pedig — szükség esetén — éppúgy igénybevehetők és kiképezhetők, mint azok a hadkötelesek, akik a sorozás alkalmával alkalmatlannak találtattak. Bár a §. szövege azt kifejezetten nem említi meg, a dolog természetéből kifolyólag következik, hogy annak rendelkezései a magyar állampolgárságnak visszahonosítás útján való visszaszerzése esetére is irányadók, miután az a magyar állampolgárság megszerzésének a honosítással egyenlő elbánás alá eső módja. A §. (s) bekezdésében a magyar állampolgárságnak törvényesítés útján való megszerzését azért kellett külön megemlíteni, mert az a magyar állampolgárság megszerzésének különleges esete. III. Fejezet. Hadkiegészítés. A 24. §-hoz. A §. a honvédség kiegészítési módjait sorolja fel. E helyütt pusztán a b) alatt megjelölt kiegészítési móddal kívánok foglalkozni, mert úgy az a) mint a c) pont alatt említett kiegészítési mód a törvényjavaslat egy-egy későbbi §-ának tárgya, s azokat a vonatkozó §-okkal kapcsolatban fogom ismertetni.
