Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
182 396. szám. törvényekben még ismeretlen előkészületi intézkedéseknek, valamint az ugyanilyen célból szükséges berendezések létesítésének többirányú kötelezettségeivel, — amely tekintetben utalok a békebeli előkészület fontossága tekintetében fent előadottakra —, másrészt kiterjesztést jelent annyiban is, hogy az egyes konkrét dologi szolgáltatások felsorolását nem szoros taxativnak nyilvánítja, hanem módot nyújt arra is, hogy ha a dologi honvédelmi szolgáltatásoknak a törvényben részletezett körén túlmenően merülnének fel szükségletek, a minisztérium — bizonyos alkotmányos megszorítással — ezeknek kielégítéséről további új dologi szolgáltatások rendszeresítésével gondoskodhassék. Ennek a lehetőségnek előre való biztosítását indokolttá teszik a világháború tanulságai, nevezetesen az a körülmény, hogy a korábbi hadiszolgáltatási törvény rendelkezéseit — részben ugyanebben a körben, részben a kivételes hatalom körében -— évről-évre újabb törvényhozási alkotásokkal kellett kipótolni anélkül, hogy a felmerült új szükségletek idejekorán való kielégítése — ennek az eljárásnak hosszadalmassága miatt — elérhető lett volna. e) A törvényjavaslat — a korábbi törvényektől el nem térve — változatlanul érvényesíti azt az elvet, hogy a valóságos szolgáltatásokért megfelelő térítés (károkért kártérítés) jár, sőt ebben a vonatkozásban a korábbi esetszerű szabályozás helyett összefoglaló és részletesebb szabályokat állapít meg. V. Bár a légvédelemről szóló 1935 : XII. t.-c. látszólag igen messzemenő felhatalmazásokat biztosít a kormány részére a légvédelem megszervezése érdekében, a törvény rendelkezéseinek teljes terjedelmükben való gyakorlati érvényesítése bizonyos nehézségekbe ütközik. A törvény értelmében a honvédelmi miniszternek kell kijelölnie az ország egész területén egyenként azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a légvédelmi berendezésekkel kell ellátni s neki kell minden egyes vagyontárgyra nézve a létesítendő légvédelmi berendezést is megállapítania ; továbbá a törvény a létesítési kötelezettség, valamint a felmerülő költségek fedezése kérdésében a határozathozatalt minden egyes esetre vonatkozóan ugyancsak miniszteri hatáskörben tartja. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem váltak be, mert a honvédelmi miniszterre olyan munkamennyiséget hárítanak, amelynek elvégzése az ország légvédelmének teljes kiépítését igen hosszú időre kitolná. De nem is szükséges, hogy minden egyes vagyontárgyra nézve mint végrehajtó hatóság maga a honvédelmi miniszter intézkedjék. À miniszter végrehajtóhatalmi feladatának sokkal inkább megfelel és a gyakorlati szükséget is sokkal inkább kielégíti, ha a honvédelmi miniszter csupán az általános szabályokat állapítja meg, míg maguknak a konkrét intézkedéseknek megtétele az alsófokú hatóságok feladatává válik s csak kivételes esetekre tartjuk fenn az intézkedési jogot a miniszteri foknak. Célszerűnek mutatkozott, hogy most, amikor honvédelmi kérdéseinket teljesen újra rendezzük, a légvédelemről szóló törvénynek ezt a rendszerét is módosítsuk. Viszont egyéb szempontból a légvédelmi törvény rendelkezéseinek kiegészítése mutatkozott szükségesnek. Nevezetesen hiányzott a törvényből a légvédelmi szolgálatra kijelölt személyek kiképzése és gyakorlati időtartamának megállapítása, az ifjúság iskolai légvédelmi oktatásának és kiképzésének kötelezettsége, az építmények, valamint az azokban lakó vagy tartózkodó személyek légvédelméről való gondoskodás, a dologi honvédelmi szolgáltatások légvédelmi célra való igénybevételének lehetősége, a törvényes jogalap arra, hogy magántulajdonban levő ingatlanokon közérdekű légvédelmi berendezések létesíttessenek vagy ily lég-
