Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.

Irományszámok - 1935-329

62 329. szám. célja, hogy egybefoglalva a törvényhozás elé terjessze mindazokat az akár szervezeti, akár hatásköri, anyagi jogi, akár eljárásjogi rendelkezéseket, amelyeket »az állami rend megóvása végett« a büntető igazságszolgáltatás terén halaszthatatlanul sürgősen megvalósítani szükségesnek tart. A javaslat I. Fejezete evégből a kir. ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszékeknél, Budapesten a kir. büntetőtörvényszéknél öttagú külön tanács hatáskörébe utalja az eljárást az állam jogrendjét legsúlyosabban veszélyeztető büntetendő cselekmények tekintetében. így : a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás, az izgatás, az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló, továbbá a robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és felhasználásával elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében és végül a most felsorolt büntetendő cselekményekre vonatkozóan elkövetett bűnpártolás tekintetében. Szükségesnek tart és ehhez képest a javaslat kimond olyan rendelkezést, hogy a hatáskörön nem változtat az a körülmény, hogy a cselekményt sajtó útján követték el és az sem, hogy a cselekményt fiatalkorú követte el (1. §.). Az összefüggés folytán ugyanebben a Fejezetben a javaslat igen fontos anyagi jogi rendelkezést is tesz. Az előbb felsorolt büntetendő cselekmények közül többet a hatályos jog ugyanis államfogházzal büntet, ami egyrészről összefüggésben van ama kor gondolatvilágával, amely a büntetőtörvénykönyvünket megalkotta, másrészt talán összefüggésben van azzal a közjogi helyzettel is, amelyben Hazánk abban az időben volt. Hazánk mai helyzetében azonban az állam életét a legveszélyesebben fenyegető büntetendő cselekményeknek custodia honestaval büntetése fenn nem tartható sem az igazságos megtorlás, sem a megelőzés szempontjából. Ezért a javaslat mindazokat a büntetendő cselekményeket, amelyeket a hatályos jog öt évet meg nem haladó államfogházzal büntet, ugyanilyen tartamú börtönbüntetéssel, az öt évet meghaladó államfogházzal büntetett cselekményeket pedig ugyanolyan tartamú fegyházbüntetéssel óhajtja büntetni, amilyen tartamot a törvény az államfogházra megállapít. Gondoskodik azonban a javaslat arról, hogy a fiatalkorúakkal szemben ilyen cselekmények elkövetése esetében is fiatalkorúak fogházbüntetése legyen csupán szabadságvesztés büntetésként kiszabható (2. §.)• -A Fejezet többi rendelkezése (3. és 4. §-a) általánosabb megvilágítást nem igényel s a részletes indokolásban kerül bővebb megvilágítás alá. A javaslat II. Fejezetének csupán egy, de igen lényeges anyagijogi rendelkezése van. A javaslat 5. §-ában hiteles törvényhozói értelmezéssel kiterjeszti az állami és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. t.-c. 1. §-ában meghatározott büntetendő cselekmény tényálladékát. A hatályos jog szerint ugyanis csak az olyan mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezése, vezetése és az olyan mozgalomban vagy szervezkedésben való tevékeny részvétel és az olyan mozgalom vagy szervezkedés előmozdítása esik büntetés alá, amely az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányul. Az ilyen mozgalmak ,vagy szervezkedések tekintetében a hatályos jog minden tekintetben kiállotta a próbát, az élet azonban újabb jelenségeket produkál és felbukkannak olyan mozgalmak vagy szervezkedések is amelyek kifejezetten vagy bevallottan nem irányulnak az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszak alkalazásba vételével való megtámadására vagy felforgatására, azonban a fennálló törvényes jogrendre éppen akkora veszélyt rejtenek magukban. Ehhez képest a javaslat az 1921 : III. t.-c. 1. §-a alá utal minden olyan mozgalmát vagy szervezkedést, amelynek módjából, különösen