Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-268
60 268. szám. 1926 : XXII. t.-c. 30. §-ának második bekezdését váltja fel s azzal szemben lényeges módosítást tartalmaz. Az 1926 : XXII. t.-c. 30. §-ának második bekezdése ma is úgy rendelkezik, hogy : »A felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt.« Ez a rendelkezés azonban ellenmondásban van egyrészt a közvetlenül rákövetkező mondattal, amely szerint az állami költségvetést a képviselőház állapítja meg, már pedig a felsőház személyi és dologi szükségletei is részét alkotják az állami költségvetésnek, másrészt ugyané törvénycikk 31. §-ának negyedik bekezdésével, amely a felsőház jogkörét lényegesen korlátozza. A 31. §. ugyanis hiányzott az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat eredeti szövegéből és hiányzott abból a 30. §-nak előbb említett korlátozó rendelkezése is ; mindkettőt a nemzetgyűlés bizottsága vette fel, végleges szövegét pedig a nemzetgyűlés plénuma állapította meg. Az említett 31. §. negyedik bekezdésének korlátozó rendelkezése, amint ismeretes, abban van, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot az általa megállapított szövegben terjeszti törvényként kihirdetés végett az államfő elé, ha a felsőház a képviselőház által hozzá küldött törvényjavaslatot elveti vagy olyan változtatással küldi vissza a képviselőházhoz, amelyre nézve az ugyané §. második bekezdésében szabályozott egyeztető eljárás nem vezetett eredményre, vagy ha a felsőház a törvényjavaslatnak hozzá érkezésétől számított hat hónapon belül nem hoz határozatot a törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat 4. §-ában hatályon kívül helyezi az 1926 : XXII. t.-c. 30. §-át és 31. §-a negyedik bekezdését. Ehhez képest a javaslat 1. §-ának első bekezdésében világos rendelkezéssel egyrészt visszaállítja a felsőháznak azt a jogkörét, hogy saját személyi és dologi szükségleteinek költségvetését a felsőház maga állapítja meg s ezen a képviselőház nem módosíthat, másrészt pedig az 1926 : XXII. t.-c. 31. §-a negyedik bekezdésének említett egyszerű hatályon kívül helyezésével megszünteti a felsőház jogkörének az idézett bekezdésben foglalt s fentebb említett korlátozását. A törvényjavaslat nem érinti ehhez képest az 1926 : XXII. t.-c. 31. §-ának egyéb rendelkezéseit, amelyek —• amint az általános indokolásban részletesen említve volt —nem is tekinthetők olyanoknak, amelyek a felsőház jogkörét korlátozzák, hanem megfelelnek a felső tábla részéről még a főrendiház idejében kifejezésre jutott gyakorlatnak. A 2. §-hoz. Az 1926 : XXII. t.-c. 46. §-a az országgyűlés két házánál szolgálatot teljesítő hivatalnoki, altiszti és egyéb személyzet részére egységes létszámot állapított meg és úgy rendelkezett, hogy az országgyűlés személyzete felett a rendelkezési jog (kinevezés, előléptetés, beosztás, elbocsátás, nyugdíjazás, fegyelmi jog stb.) a képviselőház elnökét illeti, az állandóan a felsőháznál szolgálatot teljesítő személyzet felett azonban a felügyelet és a fegyelem jogát a felsőház elnöke gyakorolja. Ez a rendelkezés, amely az 1926 : XXII. törvénycikkbe a nemzetgyűlés plénumában indítványozott szöveg alapján került, a felsőház jogköre szempontjából lényeges korlátozást jelent a főrendiház tekintetében az 1885 : VII. t.-c. 16. §-a értelmében fennállott ahhoz a rendelkezéshez képest, amely szerint a főrendiház kinevezett hivatalnokait a főrendiház elnöke, szolgaszemélyzetét pedig a főrendiház háznagya nevezi ki, de azok számát és fizetését a főrendiház állapítja meg. Ez a korlátozás kétségtelenül hátrányos a felsőház elnökének és közvetve az egész felsőháznak jogköre szempontjából. Viszont azonban az országgyűlés felsőházának szolgálatára egészen különálló hivatalnoki és egyéb személyzet szervezése sem közérdekből, sem az érdekelt hivatalnoki és egyéb személyzet szempontjából nem lenne kívánatos. A jelen törvényjavaslat ehhez képest a felsőház és a képviselőház kinevezett
