Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-268
268. szám. 59 ben vélelmezni kell, bizonyos esetekben pedig a törvényjavaslat a szenátus kifogása ellenére is törvénnyé válhat (43—44. §.). Az azóta keletkezett alkotmányok között kivételként kell megemlíteni az 1935 április 23-i lengyel alkotmányt, amelynek értelmében a diéta (alsóház) szavazatainak 3 / 5-öd többségével törvénnyé válását érheti el az olyan törvényjavaslatnak is, amelyet a szenátus elvetett vagy csak módosításokkal fogadott el. Ezek alapján megállapítható, hogy a törvényhozói hatalom olyan megoszlása, amely a felsőháznak a képviselőházzal egyenlő jogkört biztosít a törvényalkotásban, összhangban van az országgyűlésre vonatkozó egész jogfejlődésünkkel, a külföldi államok túlnyomó többségének jogrendszerében tapasztalható megoldásokkal és ama törvényjavaslat jól átgondolt és megindokolt szövegével is, amely a hatályos jognak, az 1926 : XXII. törvénycikknek alapjául szolgált (az országgyűlés felsőházáról 1925. évi március hó 6. napján a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat). A magyar állami élet mai berendezésében különösen indokoltnak és helyénvalónak látszik, hogy a felsőház jogköre hatályos jogunkban az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat eredeti szövegét követve kiterjesztessék. Ebben a tekintetben csak a költségvetés megállapítására vonatkozó korlátozást (1926 : XXII. t.-c. 30. §. második bekezdése és 31. §-ának utolsó bekezdése) mutatkozik helyénvalónak tová,bbra is fenntartani, abból a megfontolásból, hogy a nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi bizottságának az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat tárgyában készült együttes jelentése szerint is (a második nemzetgyűlés 818. sz. irománya) régi gyakorlat, hogy a költségvetést csak az országgyűlés képviselőháza tárgyalta és az a főrendiházban csak mint az appropriációs törvényjavaslat kiegészítő része szerepelt. Ennek a gyakorlatnak tételes törvénybe foglalása volt az 1926.: XXII. t.-c. 30. §-a második bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az állami költségvetést a képviselőház állapítja meg és azon a felsőház nem módosíthat. Ehhez a gyakorlathoz nyilvánvalóan kimagasló jelentőségű közérdek megfontolt mérlegelése vezethetett. Nevezetesen annak kellő értékelése, hogy mily jelentősége van az állam életében annak, hogy a kormányzat zavartalan viteléhez szükséges költségvetési fedezet idejében rendelkezésre álljon. A felsőház és a képviselőház elvi egyenjogúsága mellett is fenntartja tehát a jelen javaslat a hatályos jogot a tekintetben, hogy a költségvetési és egyedül a közterhek viseléséről, valamint az állami kiadásoknak fedezéséről szóló más pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat körében a felsőház csak halasztó hatállyal folyhat be a törvényalkotásba, a javaslatot fenntartó képviselőházzal szemben azonban a törvényjavaslatnak törvénnyé válását nem akadályozhatja meg (1926 : XXII. t.-c. 31. §. utolsó bekezdése). A jelen törvényjavaslat azonban a költségvetési törvényjavaslat keretében világosan biztosítani kívánja a felsőháznak a képviselőház részéről semmiképpen nem korlátozható azt a jogkörét, hogy a felsőház a saját személyi és dologi szükségleteinek költségvetését maga állapítja meg s azon a képviselőház nem módosíthat. Az ilyen értelemben szerkesztett törvényjavaslatot van szerencsénk az országgyűlésnek azzal a megjegyzéssel elfogadásra ajánlani, hogy a törvényjavaslat egyes §-aiban foglaltaknak közelebbről megindokolására az alább következő részletes indokolásban lesz szerencsénk kiterjeszkedni. II. RÉSZLETES INDOKOLAS. Az 1. §-hoz. Ez a §. az 1926 : XXII. t.-c. 30. §-át helyettesíti. A javaslat 1. §-ának második bekezdése azonos az 1926 : XXII. t.-c. 30. §-ának első bekezdésével s így indokolásra nem is szorul. A javaslat 1. §-ának első bekezdése pedig az 8*
