Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-263

263. szám. 33 többek között azokat, akik a világháborúban arany vagy ezüst vitézségi érmet szereztek, továbbá a hadirokkontakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, valamint a »becsülettel szolgált katonákat«, 2. §-ának 1. pontja szerint földhöz juttatásra érdemesek a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák. Ugyanennek a §-nak utolsó bekezdése értelmében pedig a földhöz juttat ásnál egyenlő feltételek mellett mindenekelőtt előnyben kell részesíteni az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetetteket s általában azokat, akik hadiszolgálatuknak becsülettel eleget tettek. A földreform törvény módosításáról szóló 1924 : VII. t.-c. 2. §-ának 3. bekezdése értelmében a földhözjuttatásnál egyik alapvető irányadó szempont a »hiven teljesített katonai szolgálat«. Az állami italmérési jövedékről szóló 1921 : IV. t.-c. 14. §-a első bekezdésének 4. pontja értelmében a hadirokkantakat, 12. pontja értelmében pedig azokat, akik 1918. november 1. előtt legalább félévig megszakítás nélkül a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek, az italmérési engedély kiadása alkalmával a lehetőséghez képest elsőbbségben kell részesíteni. A háborúban teljesített arcvonalszolgálat közvetett értékelését jelentette a hadiváltságról szóló 1921 : XIII. törvénycikk, amely egy egyszeri váltsággal kívánta sújtani azokat, akik a világháború alatt nem teljesítettek arcvonalbeli szolgálatot. A váltságból eredő bevételt a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyezésére kellett volna fordítani. Ezt a törvényt a nemzetgyűlési tárgyalások során eszközölt módosítások annyira bonyolulttá tették, hogy annak végrehajtása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött. A törvény végrehajtása ezért elmaradt s azt a rokkantellátási adóról szóló 1925 : XL

VIII. törvénycikk hatályon kívül helyezte. A katonatisztek, továbbá állami és más köztisztviselők gyermekeinek nevelőintézeteiről szóló 1921 : XLIV. t.-c. 6. §-a és a m. kir. honvédtisztképzésről szóló 1922 : X. t.-c. 3. §-a értelmében a nevelőintézeti, illetőleg akadémiai államköltséges helyek betöltésénél elsőbbség illeti meg azokat a pályázókat, akiknek atyja a háborúban az ellenség előtt elesett, vagy harctéri sebesülés folytán, vagy a hadifáradalmak következtében halálozott el ; akiknek atyja a harctéren, vagy a katonai szolgálatban megrokkant és akiknek atyja legalább két évig a harcvonalban szolgált. A m. kir. honvédségről szóló 1921 : XLIX. törvénycikknek az 1922 : III. t.-c. 17. §-ával módosított 38. §-a, a m. kir. állami rendőrség és a m. kir. csendőrség kiegészítéséről szóló 1922 : VII. t.-c. 2. §-a, a m. kir. vámőrség (mai határőrség) és a m. kir. pénzügyőrség kiegészítéséről szóló 1922 : VIII. t.-c. 3. §-a és a m. kir. folyamőrség kiegészítéséről szóló 1922 : XIV. t.-c. 2. §-a az előzőleg katonai szolgálatban eltöltött időnek az illető szerveknél elvállalt új szolgálati kötelezettségbe való beszámítását bizonyos korlátok között megengedi. Az ipartörvény módosításáról szóló 1922 : XII. t.-c. 22. §-a felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy a törvényben megszabott szakképzettség megszerzése és igazolása tekintetében kivételes könnyítéseket állapítson meg a rokkantak, hadifoglyok és hadiözvegyek javára. A vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket a 78.000/1923. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 37— 42. §-ai tartalmazzák. A törvény 28. §-a a katonai szolgálat alatt végzett szakbavágó munkának a segédi gyakorlati időbe való beszámítását írja elő. 30. §-ának 2. bekezdése az olyan iparoknál, amelyek korábban nem voltak képesítéshez kötve, a kétévi gyakorlat igazolása alól felmenti azt, aki az ipar gyakorlását a háború alatt teljesített katonai szolgálat miatt hagyta abba. Végül 63. §-ának második bekezdése előírja a kéményseprőknél a háborús katonai szolgálatnak a szakgyakorlat tartamához való hozzászámítását, harmadik bekezdése pedig a FelllsöháiZ'i Iromány. 1935—1940. VI. laötet. 5