Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-300

260 300. szám. belföldön munka- (szolgálati) viszonyban. Az e rendelkezés alapján a járadék a járadéktörzzsel (7. §. (s) bek.) egyenlő. (2) Annak javára, aki a jelen törvény hatálybalépésének napján ötvenedik életévét már betöltötte, az öregségi járadék szempontjából a várakozási időbe kell számítani azokat az éveket is, amelyekben a negyvenötödik életévének betöltése után, de a jelen törvény hatálybalépése előtt legalább tizenöt hetet töltött el gazdasági munkavállalóként, belföldön munka- (szolgálati) viszonyban feltéve, hogy keresete (jövedelme) életének a törvény hatálybalépését megelőző idejében túlnyomórészben gazdasági munkavállalói viszonyból eredt. Az említett évek számításbavétele iránt a törvény hatálybalépésétől számított két év alatt kell jelentkezni. A számításbavétel előfeltételeit a foldmívelésügyi miniszter által rendeletben megállapított módon kell kimutatni. (3) A várakozási időbe a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint legfeljebb annyi évet lehet számítani, mint ahány évvel a munkavállaló a törvény hatálybalépése napján ötvenedik életévét túlhaladta. (4) Annak a javára, aki a törvény hatálybalépésének napján hatvanadik életévét már betöltötte, a jelen törvény hatálybalépése után eltöltött azokat az éveket is hozzá kell számítani a várakozási időhöz, amelyekben keresőképtelensége miatt gazdasági munkavállalóként egyáltalában nem vagy évenkint tizenöt hétnél rövidebb ideig állott munka- (szolgálati) viszonyban. Uymódon legfeljebb a hatvanötödik életév betöltéséig hátralévő időt lehet a várakozási időhöz hozzászámítani. (5) Annak, aki a jelen §. alkalmazásával válik igényjogosulttá, öregségi járadékot a jelentkezés előtti időre folyósítani nem lehet. (6) Ahol a jelen §. az igény jogosultság megállapításával kapcsolatban vagy a várakozási időbe számítható évek tekintetében életkort említ, a tűzharcosokra nézve két évvel alacsonyabb életkort kell alapul venni ; a (4) bekezdésben említett hatvanöt éves korhatár azonban tűzharcosokra is irányadó. 13. •§. (1) Öregségi járadékot a 12. §. alkalmazásával nem igényelhet az : a) aki olyan földbirtok tulajdonosa, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 20 koronát, területe pedig két kataszteri holdat meghalad ; b) aki a 12. §-ban meghatározott valamely kedvezmény megszerzése céljából szándékosan valótlan adatot jelent be ; c) akit nyereségvágyból eredő bűntett vagy az 1878 : V. törvénycikk második részének I., II., III., IV. vagy VI. fejezetében, avagy az 1921 : III. törvénycikkben meghatározott bűntett vagy vétség miatt jogerősen elítéltek, továbbá akinek terhére egyéb esetekben az ítélet szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt egy évnél hoszszabb szabadságvesztésbüntetést állapított meg. (2) Nem lehet alkalmazni a 12. §-t annak javára sem, aki az (1) bekezdés a) pontja alá eső földbirtokát a törvény hatálybalépése után egészen vagy részben elidegenítette, kivéve, ha a folyamodó kimutatja, hogy az ingatlant a törvény hatálybalépését megelőző időben keletkezett tartozásának kifizetése vagy törlesztése céljából, avagy őt anyagilag súlyosan terhelő és hibáján kívül előállott rendkívüli esemény következtében volt kénytelen elidegeníteni. 14. §. (1) A 12. §. alkalmazásával megállapított öregségi járadék a 9. §ban megállapított eseteken felül akkor is szünetel : a) ha az igényjogosult a törvény szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűntett vagy szándékos vétség, avagy a 13. § (1) bekezdésének c) pontja alá eső bűncselekmény miatt bírói eljárás alatt áll ; b) arra az időre, amely alatt az igényjogosult a politikai jogok gyakorlását