Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-167

167. szám. 43 A gazdatisztek biztosítási intézményét is, "mint általában minden az állam akaratával életre hívott kényszerbiztosítási intézményt, örökéletűnek kell vennünk és ezért a kötelezettségek és járulékok megállapításánál nemcsak a jelenben, hanem a jövőben belépőket is már előre figyelembe kell venni. A jövőben előreláthatólag belépő gazdatisztek számának megállapítására nézve elsősorban mérvadó az, hogy mennyien lépnek ki természetes kiválás folytán. Annak dacára, hogy a biztosítási kötelezettség a törvényjavaslat szerint csak a 60 éves korig terjed, az újonnan belépők számának megállapításához az összes gazdatisztek közül a természetes kiválás folytán kilépőket figyelembe kell venni. A kezdetben belépők közül kilépők helyébe új gazdatisztek kerülnek és az új gazdatisztek közül is természetes kiválás folytán kilépnek, akiknek helyébe ismét újak kerülnek. A számítások szerint felvehetjük, hogy egy-egy évben 75 új gazdatiszt lép be a biztosítottak közé, ha általában a gazdatisztek számának szaporodásától eltekintünk. Az újonnan belépők koreloszlására nézve természetesen csak feltevésekből indulhatunk ki. A logikus feltevés azonban csak az lehet, hogy ezek az újonnan belépők a fiatalabb korosztályokra oszlanak el. A számításoknál az évenként belépő 75 gazdatiszt koreloszlását 20—30 év közé vettük, ugyanolyan súlyban, mint amilyen súllyal vannak képviselve ezekben az életkorokban a kezdetben belépő gazdatisztek.