Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-167
44 167. szám. II. Biztosítási kötelezettségek és díjak. Egyéb statisztikai alapok azonossága mellett a számításokat, mint már rámutattunk, az 1930. évi magyar néphalandósági tábláival és az 1928. évi XL. t.-c. biztosítás-technikai indokolásában az aktív biztosítottakra alkalmazott halandósági táblával és a kettő kombinációjával, továbbá az említett törvény indokolásában a magánalkalmazottakra és az összes biztosítottakra alapulvett kétféle megrokkanási valószínűségi sorozattal vittük keresztül. Az 1930. évi magyar halandósági táblát ,qj*-gyel, az 1928. évi XL. t.-c. biztosítás-technikai indokolásában az aktív biztosítottakra alkalmazott halandósági táblát ,q 2 *-vel, a kettőnek a kombinációját ^'-mal, az 1928. évi XL. t.-c. biztosítás-technikai indokolásában a magánalkalmazottakra alapulvett megrokkanási táblát ji^-gyel, az összes biztosítottakra alkalmazott táblát ,i 2 <-vel jelöljük. Azt a körülményt, hogy a táblázatokban feltüntetett eredmények melyik halálozási és megrokkanási sorozattal vannak megállapítva, a most említett jelölések feltüntetésével juttatjuk kifejezésre. A rokkantsági nyugdíj alatt a javaslat szerint az öregségi járadékhoz való feltétlen jogosultságnak életkoráig aktív állapotban megrokkantak után esedékessé váló járadékkötelezettséget értjük. Az öregségi nyugdíj alatt pedig a feltétlen igény jogosultság életkorában az aktívok kiválási sorrendjében meglévő aktívok után esedékessé váló járadékkötelezettséget az általános kiválási sorrendnek megfelelően. Az öregségi járadék megnyílásának életkora után elméletileg aktívok és rokkantak vannak együtt és így az általános és csak a halálozástól függő kiválási sorrend helyett az aktivok halálozása és megrokkanása szerint való két tényezőtől függő kiválási sorrendnek megfelelő kötelezettséget értjük az öregségi nyugdíj alatt. Értékben tehát az öregségi nyugdíj kötelezettsége megegyezik az öregségi nyugdíj életkorára vonatkoztatott csak az aktívok után tejlesítendő kötelezettség értékével és a nyugdíjasok közül elméletileg megrokkanok után a rokkantaknak megfelelő kiválási mennyisége szerint képzett rokkantsági nyugdíj értékével. Ezt a megoszlást az egyöntetűség kedvéért is választani kellett, mert az öregségi nyugdíj megnyílásának koráig is az aktívok és a közülük a megelőző életkorokban megrokkantak együttes tömege áll fenn és ezeknek közös átlagos halálozása ugyanarra az életkorra nem egyezik meg az aktívokra választott 1930. évi magyar néphalálozási táblával. Ugyanígy az öregségi nyugdíj megnyílásának korától felfelé sem lehetne az 1930. évi néphalálozási táblát választani, ha az elméleti megrokkanástól, mint kiválási októl eltekintünk, hanem az öregségi járadék megnyílásának életkora előtti szakasznál alkalmazott elvnek megfelelően magasabb
