Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-167

20 167. szám. B) Ha a gazdatiszt javadalmazása mindvégig 3000 P, 10 év után 804 P, 15 év után 1146 P, 25 év után 1830 P, 40 év után 2856 P jár neki. (Minthogy a nyugdíjtörzs változatlan, magasabb javadalmazásnál a 40 év után járó nyugdíj nem éri el teljesen annak összegét s minél magasabb a javadalmazás, aránylag annál kevésbbé közelíti meg. így a legmagasabb 4800 P-s alapon 40 év után 4497-6 P jár.) G) Ha feltételezzük, hogy a gazdatiszt javadalmazása tíz évig 1200 P volt és innen tízévenkint 600 P-vel (ennyi az egyes biztosítási osztályok alapjai között a különbség) egyenletesen növekedett, a nyugdíj összegek a következőképpen fognak alakulni: 10 év után 393*60 P, 15 év után 598*80 P, 25 év után 1087*60 P, 40 év után 2035*20 P. (A biztosított legutolsó javadalmazása feltevésünk szerint 3000 P volt ; itt tehát eltérés mutatkozik. A magyarázata ennek az, hogy a biztosított gazdatiszt után a biztosítási viszony idején csak 10 évig fizettek a legmagasabb javadalmazás alapján díjat, azt megelőzően pedig kevesebbet és kevesebbet. A végösszeg a biztosítás ideje alatti javadalmazások átlagához irányul. Ezt az eredményt a gazdatisztnek módjában áll az önkéntes többletbiztosítás segélyével korrigálnia. Csak ki kell egészítenie az alacsonyabb alapon fizetett díjak összegét a magasabb mértékre.) A törvényjavaslat kidolgozásánál a fentiekben röviden körvonalazott szempontok voltak irányadók. Keményem szerint e szempontok követésével nemcsak elvi, de gyakorlati vonatkozásban is a társadalombiztosítás itt szóbanforgó újabb ága olyan megoldásra talál, amely egy figyelemreméltó szociális követelmény reális teljesítését teszi lehetővé. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Azokat az okokat, amelyek a gazdatiszti biztosítási ágnak az Országos Gazdasági Munkáspénztár keretébe való beillesztését indokolják, az általános indokolásban már előadtam. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár nevének Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet-re (a továbbiakban: Intézet) változtatása azért mutatkozik szükségesnek, mert az intézmény ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után nemcsak a munkások, hanem a mezőgazdaságban alkalmazott szellemi munkavállalók kötelező biztosítását is ellátja. A 2. §-hoz. E szakasz szerint általában biztosítási kötelezettség alá esik minden gazdatiszt, akár van oklevele, akár nincs. Arra nézve, hogy kit kell gazdatisztnek tekinteni, a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900 : XXVII. törvénycikk 1. §-ában foglalt fogalommeghatározás az irányadó. Eszerint »gazdatiszt az, aki másnak a gazdaságában a gazdasági igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti tennivalóinak fizetésért való ellátására szerződik.« A bírói gyakorlat értelmében a fogalommeghatározás következéseképpen biztosítási kötelezettség alá esik tehát nemcsak az, akit közkeletűen gazdatisztnek neveznek, hanem többek között az erdőtiszt, az uradalmi könyvelő, pénztáros, műkertész, némely magasabb képzettségű vincellér, stb., stb. is. A kivételek közül az a) pontban foglaltat az indokolja, hogy a biztosítás kezdetekor hatvanévesnél már idősebb gazdatisztnek nem lesz módjában hatvanöt éves korára a 20 félév várakozási időt kimutatni. A hatvan éven aluliak ezzel szemben a régebbi szolgálatuk alapján beszámítható legfeljebb tíz félévvel együtt (8. §. (5) bek.) a várakozási időfc hatvanötéves korukig eltölthetik. A b) és ó) pont nem igényel indokolást. A d) pont szoros összefüggésben van a (2) és {3) bekezdésekkel. Mindezek a rendelkezések azon az elven alapulnak, hogy a fennálló nyugdíj meg-