Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-167
167. szám. 21 állapodások közül érintetlenül hagyandók azok, amelyek alapján a gazdatiszt már abba a jogi helyzetbe jutott, hogy a nyugdíjat a nyugdíjazási esetek valamelyikének bekövetkezte esetében megtagadni nem lehet. (Ez rendszerint akkor következik be, ha a gazdatiszt egy minimális szolgálati időt eltöltött.) Felbontandók ellenben azok a megállapodások, amelyek alapján ilyen jogi helyzet még nem állott be s a megállapodások felbontásának következményeképpen in integrum restitutio-nak van helye. Az ennek folytán kapott összeget a gazdatiszt önkéntes többletbiztosításra használhatja fel. (8. §.) Az e) pontban említett mellékfoglalkozás alatt az olyan foglalkozásra gondolok, amelyet az egyéb kereső foglalkozásból származó jövedelem mellett megélhetési keresőforrásnak tekinteni nem lehet. A 3. §-hoz. A biztosítási kötelezettség a bejelentés és a díjfizetés kötelezettségében áll. Mindkettő a munkaadót terheli. Ez a szakasz a bejelentési kötelezettséget szabályozza. A biztosítási ügyvitel eredményessége érdekében be kell jelenteni a biztosítási kötelezettség alá eső gazdatisztek szolgálatbalépését, javadalmazását, a javadalmazásban történt változásokat és a kilépést. A 4. §-hoz. E szakasz szerint a gazdatiszteket, a biztosítás szempontjából ossz javadalmazásuk szerint hét biztosítási osztályba kell sorolni. A biztosítási ügyvitelben ugyanis nagy könnyebbséget jelent, ha nem kell minden egyes biztosítottnál egyéni, valóságos javadalmazását alapul venni. A tőzsdén nem jegyzett természetbeni járandóságok, valamint a haszonrészesedésből, jutalékból álló javadalmazás pénzbeli becslését a javaslat elsősorban az érdekelt gazdatisztre és munkaadójára bízza. Ha az érdekeltek nem tudnak megegyezni, vagy ha a becslés feltűnően helytelen, az átszámítást az Intézet határozatilag mondja ki, ami ellen természetszerűen orvoslást lehet keresni az általános módon. Az Intézet határozó jogköre alkalmas lesz arra, hogy a gazdatisztnek az érdekeit a munkaadó által esetleg reá gyakorolt nyomással szemben megvédje. A (3) bekezdés kizárni kívánja azt, hogy a természetbeni járandóságok árának fluktuációja következtében a biztosítottak osztálybasorozása tekintetében túl sok változtatásra legyen szükség. Arra az esetre, ha az átszámítás szabályai, valamely előre nem látható okból észszerűen alkalmazhatók nem lennének, a javaslat lehetővé teszi, hogy a földmívelésügyi miniszter más olyan átszámítási módot állapítson meg, amely a törvény céljának inkább megfelel. Az 5. §-hoz. A biztosítási kötelezettség hatásosságához szükséges az, hogy a biztosítási díj fizetése a munkaadó kötelessége legyen. A munkaadón ugyanis a biztosítási díj sokkal inkább behajtható, mint a munkavállalón. A munkaadónak viszont módjában áll az általa befizetett díjnak a munkavállaló által viselendő hányadát az utóbbitól levonni. Az évi biztosítási díj összegének megállapítása a biztosítás-technikai számításokon alapul. A díjak úgy vannak megállapítva, hogy az egyes biztosítási osztályok átlag javadalmazásának évi 12 (félévi 6) %-át tegyék ki. Az átlag javadalmazás az alsó és felső határ javadalmazás számtani középarányosa ; az I. biztosítási osztályban, ahol az alsó határ javadalmazás és a VII. fizetési osztályban, ahol a felső hiányzik, a díjalap 1200, illetve 4800 pengő. Az egyes fizetési osztályokban tehát évenkint a következő díjak fizetendők: Az I. osztályban 144 P, a Il.-ban 216 P, a IIL-ban 288 P, a IV.-ben 360 P, az V.-ben 432 P, a Vl.-ban 504 P és végül a VII. biztosítási osztályban 576 P. A biztosítási díj összegére az a biztosítási osztály irányadó, amelyben a gazdatiszt a naptári félév első napján tartozik. A ( 3 ) bekezdés rendelkezése a díjfizetés ütemesítését célozza. Az érdekelt
