Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 83' által kijelölt intézet és a birtokszerzők közt minő tartalmú jogviszonyok'keletkeznek és ezek a jogviszonyok milyen esetekben szűnnek meg. Az említett kérdések szabályozása alkotja a VII—X. fejezetek anyagát és ebből az anyagból a VII. fejezet a tervszerűség biztosítása mellett főként az ingatlanban részesíthetők személyes körülményeinek tárgyalásával foglalkozik. A 44. §-hoz. A fejezet első §-a a földmívelésügyi minisztert a rendelkezésére álló ingatlanok tekintetében felhasználási terv készítésére utasítja. Ilyen terv készítésére természetesen nem minden esetben lesz szükség. Kisebb terjedelmű ingatlanok átengedése esetében (hitelintézeti árverési földek stb.) rendszerint már az átengedésre kötelezéskor ki lesz jelölve az a birtokszerző, akinek a földmívelésügyi miniszter az ilyen kisbirtokot a maga egészében juttatni kívánja. Éppen ezért a javaslat a felhasználási tervre vonatkozó rendelkezést csak szükség esetére szólóan teszi meg és általánosságban vázolja, hogy amennyiben felhasználási terv készül, abban minő adatokat kell felvenni. Nagyobb birtokok feldarabolása esetében, amikor már a birtokszerzők jelentkezésre felhívása alkalmával a felhasználási módozatoknak legalább nagyjában tisztázva kell lenniök, a felhasználási tervekre igen fontos szerep fog várni. A 45. §-hoz. A javaslat senkinek a részére sem biztosít jogot arra, hogy birtokszerzővé váljon. Lehetetlen feladatra is vállalkoznék akkor, ha mindenkit ingatlanban óhajtana részesíteni, aki azt megérdemelné. Szükségképpen bizonyos személyi kiválogatásnak kell tehát megtörténnie. A kiválasztás során érvényesülő két vezérlő szempontot emel ki a 45. §. Az egyik az, hogy a jelentkező személyes körülményeinél fogva a törvény céljára alkalmas legyen, vagyis a megfelelő hozzáértéssel rendelkezzék, tőle jelleménél fogva a gazdálkodás lelkiismeretes folytatása várható legyen, a másik pedig, hogy a megfelelő anyagi eszközökkel rendelkezzék. A javaslat tisztában van azzal, hogy az anyagi cenzus felállításával meg fogja nehezíteni éppen a vagyontalan földmíveslakosságnak a földhözjuttatását, a multak tapasztalatai alapján azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy egészséges egzisztenciáknak földhöz juttatása útján való teremtése csak olyanoknak a körében biztat a siker reményével, akik már a maguk erejéből is szert tettek bizonyos vagyoni erőre és ezzel megfelelő támogatás mellett a további fejlődésre alapos reményt nyújtanak. Minthogy a javaslat a birtokszerzőket nem részesíti ingyenföldben, nagyon kell ügyelni arra, hogy a birtökszerző megterhelése túlságos méretű, erőit meghaladó ne legyen, amellett a rendszer mellett pedig, amit a javaslat követ, hogy nevezetesen a tulajdon tiszteletbentartása folytán jelentős részben nyombani kártalanítást nyújt az átengedésre kötelezetteknek, a birtokszerzőkre háruló teher csak abban az esetben lehet elviselhető, ha azok megállapításában bizonyos meglévő anyagi erőre is számítani lehet. A 46. §-hoz. Annak ellenére, hogy — amint az előbbi §. indokolásában kifejtettem — a javaslat birtokszerzéshez való jogot nem ismer el, mégis helyénvalónak látja a birtokszerzők személyének kiválogatásában bizonyos irányadó szempontok kiemelését. A 46. §. a szakképzettséget és a háborúban, valamint egyébként katonai szolgálattal szerzett érdemeket kívánja méltányolni, különösen kiemelve a vitézi rendhez tartozókat. Módot kíván nyújtani a javaslat arra is, hogy a rendelkezésre álló ingatlanokon vitézi telkek legyenek alakíthatók. Hogy pedig a vitézi telkek alakítása a Vitézi Rendre vonatkozó jogszabályokkal harmóniában történhessék meg, az ilyen célra szánt ingatlanokat nem maga a földmívelésügyi miniszter fogja felhasználni, hanem az Országos Vitézi Szék rendelkezésére fogja azokat bocsátani. A végrehajtás során szélesebb körben érvényesüFelsőházi iromány. 1935—1940. ÜL kötet. 11
