Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

84 104. szám. lésre hivatott szempontot emel ki a §. azzal, hogy a kiemelt csoportokba tartozók sorából is a többgyermekes családapákat helyezi első sorba. Már az 1. §. indokolása során említettem, hogy a javaslat gondot fordít a házhely juttatásával kapcsolatos családi otthon alapításának előmozdítására is. Ezt a javaslat a 46. §. (2) bekezdésében is kiemeli, a házhelyben részesedés szempontjából figyelembe jövő személyek sorában a mezőgazdasági munkásokon és cselédeken kívül a kisiparosokat, kiskereskedőket és falusi szövetkezeteket is megemlítve. A javaslat már a 11. §. (a) bekezdésében is kifejezésre juttatta, hogy új középbirtokok alakulását sem kívánja hátráltatni. Kivételes esetekben még azt is lehetővé teszi a 46. §. (3) bekezdése, hogy a törvény céljára rendelkezésre álló ingatlanok használtassanak fel ilyen alakban. Az átengedési kötelezettség következtében állásukat vesztő okleveles gazdatisztek kerülhetnek ilyen birtokszerzőkként szóba, különösen akkor, ha az átengedésre kerülő ingatlanokon olyan épületek vannak, amelyek kihasználatlanul hagyása gazdasági szempontból kárt jelentene, megfelelő felhasználásuk azonban csak akkor lehetséges, ha azokhoz a kisbirtok mértékét meghaladó birtok csatlakozik. 300 kataszteri holdnál nagyobb birtok létesítését azonban a javaslat még ilyen esetben sem tekinti a céljának. A 47. §-hoz. Ez a szakasz sorolja fel azokat a személyi és anyagi kellékeket, amelyek az ingatlanban részesítéshez szükségesek. Ilyenként elsősorban a megfelelő egészségi állapotot említi meg a javaslat, amivel azt akarja biztosítani, hogy az állami támogatással birtokot szerzők ne legyenek oly betegségekkel terhelve, amelyek utódaikra és népünk jövője szempontjából is veszélyt jelentenek. A felsorolt anyagi eszközök a birtokszerzők boldogulásának a javaslat álláspontja szerint nélkülözhetetlen előfeltételeit alkotják. A költségek viselésén, az ingatlan vételára megfelelő részének megfizetésén, illetőleg egyévi haszonbér előlegezésén felül a megkívánható anyagi erő megszabásában a javaslat abból indul ki, hogy a birtokba vezetés helyesen rendszerint csak a termés betakarítása után, a gazdasági év végén történhetik, A gazdálkodáshoz és megélhetéshez szükséges eszközöket tehát a birtokszerző csak egy év múlva szerezheti meg saját munkája eredményéből. Ezért megkívánja a javaslat azt is, hogy a megműveléshez szükséges felszerelésen és egyéb eszközökön felül az ingatlanban a részesülő családjának és az állatállománynak fenntartásához szükséges terményekkel vagy más anyagi eszközökkel is rendelkezzék. A vagyoni előfeltételek megállapítása köréből külön kiemelést érdemel, hogy a javaslat annak ellenére, hogy az 53. §. első bekezdése a birtokszerző javára a tulajdonjog bekebelezését csak a vételár felének letörlesztése esetében engedi meg, adásvételi szerződés kötését teszi lehetővé már akkor, ha a birtokszerző a vételárnak legalább 30%-át megfizeti. A javaslatnak ebből a rendelkezéséből az fog következni, hogy lesznek olyan birtokszerzők, akik a vételár 30%-át már megfizették, de a további 20% letörlesztéséig az ingatlan tulajdonába még nem kerülhetnek, akiknek a jogállása tehát a tulajdon bejegyzése nélkül birtokba lépett vevő jogállását fogja mutatni. A javaslatot azonban — figyelemmel különösen arra, hogy ilyen esetekben eladóként az állam fog szerepelni, akinek részéről a telekkönyvi helyzettel való visszaélés veszélye a birtokszerzőt semmiképpen sem fenyegetheti — ennek a jogi helyzetnek a nem egészen tiszta volta sem tarthatta vissza attól, hogy azoknak a komoly jelentkezőknek, akik nem csupán egy évi haszonbér, hanem a vételár tekintélyes részének a lefizetésére is készek, módot nyújtson a vételártörlesztés nyombani megkezdésére. • A 46. §. (1) bekezdésében megállapított vagyoni kellékek olyanok lesznek, amelyeket az eddig cselédsorban élt személyek aránylag ritkán fognak tudni