Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 39 a javaslat szerint ugyancsak fel lehet használni birtokpolitikai célokra — a javaslat alapján — a felszabaduló 3000 kataszteri holdon felüli hitbizományi nagybirtokokat is beleértve — 92 olyan nagybirtokot lehet átengedésre kötelezni, amelyeknek a mezőgazdasági területe 3000 kataszteri holdat, kataszteri tiszta jövedelme pedig 30.000 koronát meghalad. Ennek a 92 birtoknak az összes mezőgazdasági területe 844.426 kataszteri hold, átengedésre kijelölhető maximális területe pedig mintegy 200.000 kataszteri hold. Átengedési kötelezettség alá esik még a javaslat szerint 32, a háború kitörése óta szerzett, 1000 kataszteri holdon felüli mezőgazdasági területtel bíró nagybirtok, mintegy 20.000 kataszteri hold átengedésre kijelölhető területtel. Az elmondottak szerint átengedési kötelezettség alá vonható terület —• mint a később ismertetendő részletekből kitűnik -— azt a földszükségletet sem fedezi, amelyre birtokpolitikai célokból alig 20 év alatt szükség lesz, biztosra veszem azonban, hogy a még szükséges területeket főképpen a túladósodott védett birtokoknak minden bizonnyal számos esetben önkéntes felajánlásra kerülő területeiből szabadkézből is módomban lesz megszerezni. Az esetleg még szükséges területek megszerzésénél pedig bizton számíthatok a megmaradó vagy területükben csak kevéssé érintett nagybirtokok tulajdonosainak megértésére, akik —• híven e javaslatnak ezt megkönnyítő rendelkezéseihez — önkéntes elidegenítésekkel vagy területeik egyrészének kishaszonbérletekbe való adásával is segítségére lesznek a haladó birtokpolitikában is kifejezésre jutó agrárcélkitűzéseknek. Az átengedési kötelezettség megállapításánál egyaránt figyelembe kívántam venni a tulajdonos életben lévő leszármazóinak a számát és ezzel a birtok később bekövetkező osztódását, mint különösen azt, hogy a tekintetbe jövő birtok mennyiben tesz eleget a reá háruló szociális kötelezettségeknek. Az a rendelkezés, amely az átengedésre kötelezés mértékét csökkenti a több gazdasági cselédet foglalkoztató nagybirtokokra és kizárja az átengedésre kötelezést azokra a területekre, amelyeket tulajdonosa kishaszonbérietekben hasznosított, — útmutatás kíván lenni a nagybirtoknak arra nézve, hogy miként egyeztetheti össze a közösség szempontjából is fontos gazdasági érdekeit a reá háruló szociális kötelezettségekkel. A javaslatba iktatott különleges rendelkezésekkel, önkéntes felajánlások kedvezményezésével, a kötelezés lehetőségének általánosságban csak egy ízbeni biztosításával, ideiglenesen mentesítő tanúsítványok kiadásával törekedtem annak a biztosítására, hogy a termelés folytonosságának a zavarása még a javaslat által érintett birtokokon is a minimumra korlátoztassék. Összefoglalva az elmondottakat, hiszem, hogy a javaslat végrehajtása során csak ritka esetben lesz szükség az átengedésre kötelezésre. Ha mégis — bár csak csekély mértékben — módot kívántam adni a kényszerigény bevét elekre is, tettem ezt azzal a szándékkal, hogy a folytatni kívánt birtokpolitika üteme és terjedelme ne bízassék a véletlenre. Olyan jogot kívántam biztosítani, amellyel élni kell mindenütt és mindenkor, ahol a közérdek a kisbirtok terjeszkedését kívánja^ de nem szabad élni egyetlen esetben sem, ha ilyen szempontok nem parancsolják. A javaslatnak az az irányelve, hogy kisbirtokaink számát részben a nagybirtok területének a rovására kívánja gyarapítani, egyesekben azt a hitet ébresztheti, hogy a javaslat az egész birtokpolitikai tevékenység terhét egyetlen társadalmi rétegre, a nagybirtokok tulajdonosaira kívánja hárítani. Nagybirtokosaink kétségtelenül súlyos és méltánylandó áldozatot hoznak akkor, amikor a törvényjavaslat szellemében területeik egy részét megnyitják a kisbirtok számára. Nem szabad azonban elfeledni, hogy ezért az áldozatért a tulajdonos az egész becsérték megfizetésével kártalaníttatik, — amely kártalanítás módot ad arra, hogy a földjeik egy részétől megváló tulajdonosok azt más értékekbe fektethessék.