Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
40 - 104. szám. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy amennyit a nagybirtok területéből és gazdasági súlyából veszít, ugyanannyival erősödik a kisbirtok s hogy ez az erősödés az egész magyar agrártársadalom szociális békéjét és biztonságát szolgálja. Végül pedig, ami legfontosabb, nem kény szeri thetj ük ki a falujából a város felé a mezőgazdasági népességünket, amelynek a foglalkozása körében való megmaradását — az ország érdekében is — csak föld juttatásával tudjuk elérni. Ez a föld pedig egyelőre rendszerint csak egyes nagybirtokok területéből áll rendelkezésre, bár nem kétlem, hogy iparunk fejlődése előbb-utóbb törpebirtokosaink jelentős részét fogja falvainkból kivonni s ezáltal az életképtelen kisbirtokok kommasszálódása is elő fogja segíteni a kitűzött célt : az életképes kisbirtokok szaporítását. A javaslatnak az a rendelkezése, amely a szükséges földterületek megszerzésére bizonyos esetekben és határok közt —• kényszerigénybevétel lehetőségét is biztosítja —i nem egyedülálló az európai államok törvényhozásában. így különösebben Német- és Lengyelország vonatkozó törvényei is módot adnak a kisajátításra birtokpolitikai célok érdekében. Németországban az 1919. évi telepítési törvény, Lengyelországban pedig az 1920. és 1925. évi földreformtörvények biztosítják —• mindkét államban közigazgatási hatóságokra bízva —• bizonyos esetekben a kisajátítás lehetőségét. III. A javaslat a keletkező kisbirtokokat tulajdoni formában kívánja juttatni az erősíteni kívánt kisbirtokosoknak. Figyelembevéve azonban mezőgazdasági lakosságunk jelenlegi pénzügyi erőtlenségét, módot kellett adni arra is, k°gy ~^ a tulajdonszerzés későbbi időre halasztása mellett — felmondhatatlan és később tulajdonul megszerezhető haszonbérleti kisbirtokok is keletkezhessenek. Az ilyen kisbirtokok alakításának lehetőségét azonban korlátozni kívántam s azt csak a 3.000 kataszteri holdon, illetve 30.000 korona kataszteri tiszta jövedelmenfelülimezőgazdasági területtel rendelkező nagybirtokok és a háború kezdete óta szerzett 1000 kataszteri holdon felüli mezőgazdasági területtel és 10.000 koronánál nagyobb kataszteri tiszta jövedelemmel bíró nagybirtokok esetében, valamint a hitbizományi kötöttség alul felszabaduló mezőgazdasági területekre tartottam megengedhetőnek. Az előbbi kategóriát olyannak tartom, amely nagyobb területével, illetve tőke erejével rendszerint inkább képes elviselni azt, hogy átengedett földje fejében egyelőre csak haszonbérhez jusson s a tulajdoni ellenértéket csak később kapja meg. Az utóbbi kategóriánál pedig azt vettem figyelembe, hogy ezeknek az ingatlanoknak a tekintetében az utóörökléssel korlátozott hitbizományi birtokos lényegileg úgyis csak haszonélvezőnek tekinthető, aki a haszonbérlet tartamára fizetett haszonbérek összegében teljes kártalanításhoz jut; mire pedig a felszabaduló vagyonban részesedők tulajdont szerezhetnek, a birtokbahelyezett kishaszonbérlők nagyrésze megerősödik anynyira, hogy haszonbérelt kisbirtokát tulajdonul megválthatja. Méltányolva azt a körülményt is, hogy a tulaj donátruházás elhalasztása mellett a haszonbérletek céljára való átengedés az átengedésre kötelezettre az esetek többségében súlyosabb áldozatot jelent, mintha az ingatlan nyomban tulajdonul vétetnék át, a kötelezésnek ezt a fajtáját a tulajdonosok érdekében korlátozni kívántam s a haszonbérletbe átvételre kijelölhető területet az egyébként kijelölhető területnek csak a kétharmadában állapítottam meg. A javaslat szellemében -* bár az mint látjuk a haszonbérleti telepítésre is módot ad —• elsősorban mindenütt a tulajdoni telepítésre kell törekedni s csak ennek lehetetlensége esetén kell a haszonbérleti telepítés kisegítő eszközéhez folyamodni. Külön rendelkezés felvételével kívántam ügyelni arra, hogy az átengedésre
