Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

98 104. szám. 1. Az ingatlaneldarabolásra vonatkozó rendelkezések. A 75. §-hoz. Az ingatlaneldarabolások eredményes ellenőrzése csak úgy lehetséges, ha a tervbevett ingatlaneldarabolás összes lényeges feltételei ismeretesek. A szándékolt ingatlaneldarabolás műszaki és jogi lebonyolítási tervén kívül tájékozódni kell az ingatlan tényleges értékéről, az esetleg fennálló jelzálogos és kegyúri terhek mikénti rendezéséről, a vásárolni szándékozók anyagi erejéről s ezzel kapcsolatosan különösen a fizetési módozatokról s az esetek többségében a tervezett hitelműveletekről. Miután az ingatlaneldarabolások túlnyomó többsége hitelműveletekkel is kapcsolatos, amelyeknek egységes elbírálását a különböző gazdasági felügyelőségektől nem minden esetben lehet várni, a kisparcellavásárlók érdekeinek megvédése céljából találta a javaslat célszerűnek azt a rendelkezést, hogy a jövőben a gazdasági felügyelőség ingatlaneldarabolásra vonatkozó bejelentésről tanúsítványt (1920 : XXXVI. t.-c. 54. §.) ne adhasson ki, hanem a bejelentést a tervezett ingatlaneldarabolásnak esetleges hatósági ellenőrzés alá vétele (1920 : XXXVI t. 58. §.) végett a földmívelésügyi miniszterhez terjessze fel. . A §. (2) bekezdése felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert arra, hogy a kisebb jelentőségű ingatlaneldarabolások hatósági ellenőrzését — különösen olyan esetekben, amelyekben bonyolult jelzálogi terhelések, vagy súlyos hitelezési feltételek a parcellavásárlók érdekeit nem veszélyeztethetik, •— rendeleti úton a gazdasági felügyelőségre bízhassa. A 76. §-hoz. A hatósági ellenőrzés alá vett ingatlaneldarabolás esetében a vevők javára a tulajdonjogot —• egyéb előfeltételek meglétében is — csak akkor kebelezheti be a telekkönyvi hatóság, ha a szerződést a földmívelésügyi miniszter, illetőleg az ő rendelete alapján a gazdasági felügyelő jóváhagyási záradékkal látta el. A földmívelésügyi miniszter —• mielőtt az ilyen szerződés jóváhagyása tekintetében döntene —• a jelentőséggel bíró összes körülményeket mérlegeli, a szükségesnek tartott tájékoztatásokat a tekintetbejövő községi elöljáróságtól is megszerzi, tehát nem volna indokolt a szerződés érvénytelenségének megállapítása azon a címen, hogy a szerződést valamely ok miatt az ingatlan fekvése, valamint a vevő állandó lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság (városi polgármester) nem láttamozta. Ennek megfelelően — bár a szóbanforgó láttamozás (1920 : XXXVI. t.-c. 55. §.) szükségessége ezután is fennáll — e §. szerint a láttamozás hiányára eredményesen hivatkozni nem lehet, ha a szerződést a földmívelésügyi miniszter látta el záradékkal. A §. eme szabályát a régebben jóváhagyott szerződésekre is alkalmazni kell. A 77. §-hoz. Az 1920 : XXXVI. t.-c. 54—59. §-ok rendelkezései kiterjesztettek azokra az ingatlaneldarabolásokra is, amelyeket a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, az Országos Központi Hitelszövetkezet, továbbá a Pénzintézeti Központnak olyan tagintézetei végeznek, amelyeknek az ingatlaneldarabolás alapszabályszerű üzletkörébe tartozik. Továbbra is mentesek azonban az említett intézetek az 1920 : XXXVI. t.-c. 56. §-ának második bekezdésében meghatározott váltóvételi tilalom alól, ha a váltóadás alapjául szolgált szerződést a földmívelésügyi miniszter hagyta jóvá. A szóbanforgó pénzintézetek szempontjából, amelyek váltóvétel nélkül csak a legritkább esetekben foganatosíthatnának ingatlaneldarabolásokat — főként ez a rendelkezés bír jelentőséggel. E §. rendelkezései nem kívánnak tehát a megnevezett intézetek által kezdeményezendő ingatlaneldarabolások lebonyolítása elé akadályokat gördíteni, hanem csak azt célozzák, hogy az ingatlaneldarabolás, amely az eredményes földbirtokpolitikának rend-