Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
92 104. szám. ilyen esetre szólóan főként azt' szabályozza, hogy miképpen kell kiválasztani azt a személyt, akivel a haszonbérleti viszony folytattassék, elsőbbséget biztosítva az örökhagyó által kijelölt vagy más alkalmas örökösnek. Az adásvételi szerződés alapján birtokban volt személy halála esetében a kimozdítás esetére szóló szabályok fokozottabb mértékben kell, hogy érvényesüljenek, mert az ilyen birtokszerző már a vételár megfelelő részét is letörlesztette és ehhezképest a neki visszajáró összeg mint hagyatéki vagyon illeti meg az örökösöket. Az új birtokszerző megválasztása kérdésében a javaslat az örökösöknek ebben a vonatkozásban is éppen olyan elsőbbséget biztosít, mint a haszonbérlő halála esetében. 58. §-hoz. Ha olyan birtokszerző hal meg, aki a birtok tulajdonát már megszerezte, a birtok különleges jogi minőségére vonatkozó telekkönyvi feljegyzés hatályának megszűnése után az öröklési jog rendes szabályai fognak érvényesülni. Ebben az esetben tehát nem lesz akadálya annak sem, hogy a birtok az örökhagyó több gyermekének közös tulajdonába kerüljön. A javaslat 54. §-ával kapcsolatosan kifejtettekre figyelemmel, a javaslat még a különleges jogi természet fennállásának tartama alatt sem akarja útját állani a rendes öröklési szabályok érvényesülésének, hanem csupán módot kíván nyújtani arra, hogy a földmívelésügyi miniszter megfelelő beavatkozással a birtok megoszlásának elejét vegye. Az ilyen irányú beavatkozás eszközéül már az 1911 : XV. t.-c. 6. §-ának 8. pontja is az államot illető visszavásárlási jogot jelölte meg. A javaslat azonban nem ezt a visszavásárlási jogot, amely túlságosan erős beavatkozásnak mutatkozik, szabályozza az egyetlen rendelkezésre álló eszközként, hanem az örököstársak kielégítésére kölcsön nyújtását, valamint a törvény értelmében keletkezett birtokot osztatlanul megszerző örökös örököstársainak más birtokban részesítését is az igénybevehető eszközök közé sorozza. A javaslat tisztában van azzal, hogy ennek a kérdésnek a mikénti megoldása a törvény végrehajtása során igen alapvető jelentőségű lesz, mert csak a több leszármazó örökös esetében előálló helyzet egészséges rendezése biztosíthatja azt, hogy a birtokszerzők a gyermekáldástól ne idegenkedjenek és ennekfolytan a natalitás szempontjából a nemzet egészséges, fejlődésre képes rétegét alkossák. Remélhető, hogy a javaslatban tervezett ilyenirányú intézkedések céljára a szükséges fedezet mindig rendelkezésre is fog állani. Kiemelést érdemel, hogy a birtok visszavásárlása és újbóli juttatása a vételár és a vele egy tekintet alá eső tartozások teljesítésével az 54. §. értelmében megkezdődött 32 évi határidőt nem fogja megszakítani, hanem az tovább fog folyni és így egy-egy birtok esetében rendszerint csak egy vagy két esetben fog a visszavásárlásra alkalom nyílni. Az 59. §-hoz. A visszavásárlás esetében szükségessé váló elszámolás természetesen bonyolultabb lesz, mint kimozdítás esetében, hiszen a birtokszerző már tulajdonossá vált, az ingatlanba rendszerint nagyobb tőkeerőt fektetett be és azt meg is terhelhette. A javaslat 59. §-ának első bekezdése kizárja a visszavásárlási jognak a birtok egy részére korlátozott gyakorlását. A második bekezdés a visszavásárlási jog gyakorlásának határidejét és módját szabályozza. A javaslat ebben a vonatkozásban is a rendes öröklési szabályok érvényesülésének kedvez azzal, hogy kizárja a visszavásárlási jog gyakorlását, amennyiben a földmívelésügyi miniszter a hagyatéki eljárás során kellő időben be nem avatkozik és ennek következtében az örökösök tulajdona a telekkönyvbe bejegyeztetik, még mielőtt a visszavásárlási jog gyakorlása tekintetében nyilatkozott volna. Módot ad a javaslat arra is, hogy a földmívelésügyi miniszter a jog
