Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 91 ügyi miniszter ezt a feladatkörét a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára ruházhassa át. Az 56. §-hoz. Minthogy az 55. §. rendelkezései értelmében a kimozdításnak a birtokba vezetéstől számított aránylag hosszú idő elteltével is helye lehet, a javaslatnak számot kellett vetnie azzal, hogy a birtokszerző birtokban létének ideje alatt az ingatlanba bizonyos tőkeerőt fektetett be, de figyelemmel kellett lennie arra is, hogy helytelen gazdálkodásával vagy éppen rosszindulatú magatartásával ott károkat is okozhatott. A költekezések és a károkozások nyomán szükségessé váló elszámolás módját igyekszik az 56. §. a magánjog általános elveivel lehető összhangban szabályozni. Különleges szabályt tartalmaz a §. (i) bekezdése arra az esetre, ha a birtokon emelt épületek az állam által vagy az állam támogatásával nyújtott kölcsönből létesültek. Erre az esetre a javaslat a kimozdítottnak a személyes tartozás aluli mentesítését írja elő. Hiszen az épület a birtokon fog maradni és a kölcsönnyújtás feltételei is nyilvánvalóan oly kedvezőek az állam, illetőleg az állami szerv közreműködése következtében, hogy a kimozdított birtokszerző helyébe lépő új birtokszerző a kölcsön törlesztése szempontjából is könnyen be lesz léptethető az eddigi birtokszerző, mint személyes adós helyébe. A kimozdított haszonbérlő a már megfizetett haszonbér ellenértékét a birtok használásához való joggal kapván meg, a fizetett haszonbérből visszatérítésnek természetesen nem lehet helye, a vételártörlesztés megkezdése után történő kimozdítás esetében éppen a már megfizetett vételárrész fogja az elszámolás kiindulási alapját alkotni, amely után a kimozdítottnak járó kamatot a javaslat 3%-os kamatláb szerint számítja. A kimozdítottál szembeni elszámolás eredménye tekintetében természetesen könnyen merülhet fel vita és minthogy szoros értelemben vett magánjogi kérdésekről lesz szó, a javaslat a földmívelésügyi miniszter vonatkozó határozata ellen panaszt enged. Ha a kimozdított terhére felróható rosszabbodás állott be a birtokban, ezért a kimozdítottat a magánjog szabályai szerint kártérítésre lehet kötelezni. Az ilyen kártérítésre kötelező határozat miképpeni végrehajtása tekintetében nem lehet kétség akkor, ha a kártérítés fizetésében marasztaló jogerős határozatot a panasz folytán eljáró kir. ítélőtábla, tehát bíróság hozza, külön kellett azonban a javaslatnak rendelkeznie arról az esetről, ha a kimozdított az őt fizetésre kötelező földmívelésügyi miniszteri határozat ellen panasszal nem él és így a földmívelésügyi miniszter határozata válik jogerőssé. Erre az esetre a javaslat a közadók módjára vezetett végrehajtást teszi lehetővé. Az 57. §-hoz. Tekintettel arra, hogy a fejezet későbbi §-ai a tulajdonba lépett -birtokszerző halála esetében gyakorolható visszavásárlási jog intézményét szabályozzák, a javaslat ebbe a fejezetbe vette fel az arra az esetre szóló rendelkezéseket, amikor haszonbérlő birtokszerző vagy oly birtokszerző hal meg, aki adásvételi szerződés alapján volt a birtokon, bár tulajdont még nem szerzett. Ezt a rendszerbeli elhelyezést indokolja az is, hogy a birtokszerző jogutódaival szembeni elszámolás ilyen esetben is a kimozdítás esetére szóló szabályok szerint mehet végbe a legcélszerűbben. A haszonbérlő halálának esete nem okoz különösebb nehézséget, mert a haszonbérlő halála esetében a haszonbérleti jogviszony megszűnését lehet megállapítani és más alkalmas személlyel ugyanarra a birtokra nézve új haszonbérleti jogviszonyt lehet létesíteni. A részletek, különösen beruházások és más költekezések tekintetében az általános magánjog, valamint a javaslatnak a kimozdítás esetére szóló szabályai kielégítő megoldást nyújtanak. Éppen ezért a javaslat Fedsőíhfázi itfomiány. 193S—1940. II, kötet. 12
