Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-94
94. szám. 561 küszöbölni főnemesi osztályunk értékelésének, történelmi szerepe méltatásának kérdését is, mert a hitbizományi intézmény lényegéhez nem tartozik a hitbizományi család főnemesi rangja sem. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben az intézmény elvi ellenségei — nyilván a francia forradalomból hozzánk is átkerült gondolatok hatása alatt —-< főként a szabadság és az egyenlőség eszméivel indokolták állásfoglalásukat. Ez az állásfoglalás abban az időben és az akkori viszonyok között a hitbizomány intézményével szemben is teljesen érthető volt ; alig látszik valószínűnek azonban, hogy az intézmény akkori elvi ellenségei az akkori eszmeáramlatok hatása alatt elfoglalt doktriner álláspontjukat a mai gyökeresen megváltozott gazdasági, politikai és társadalmi viszonyok között is fenntartanák. Az intézmény eltörlése mellett mind a múltban, mind a jelenben felhozták azt az érvet is, hogy az intézmény nem a magyar talajból sarjadt, hanem idegen eredetű és a magyar lélektől távol áll. A bizottság álláspontja szerint a közérdeket nem sértő vagy a közérdek szempontjából éppen hasznos intézmény eltörlését annak idegen eredete egymagában véve még nem teszi indokolttá. Az ezzel ellentétes álláspont mellett ugyanis számos jogintézményünket kellene törölnünk törvénytárunkból. Ámde egyébként is, habár az intézmény nem magyar eredetű, nem lehet azt állítani, hogy az intézmény alapgondolata is idegen a magyar nép érzületétől s a magyar jog szellemétől. E részben a bizottság elegendőnek tartja csupán az utalást arra a visszapillantásra, amelyet az igaz ságügy miniszter a képviselőházi beszédében vetett a magyar birtokrendszer történetére s különösen azt emeli ki a bizottság, hogy már az alaptörvény — az 1687 : IX. törvénycikk •— megalkotása előtt is voltak hazánkban hitbizomány szerű kötöttségek és hogy az ősi magyar öröklési jogban és általában az ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogviszonyok terén is a tulajdon megkötöttsége volt az általános szabály. Az 1848. előtti magyar öröklési jognak és a hitbizomány intézményének vitathatatlanul erős közös vonása, hogy mind a kettő a család körében igyekszik megtartani a vagyont, habár más-más úton és más-más eszközökkel. Egymagában az a tény is, hogy Magyarországon 93 hitbizomány keletkezett, megerőtleníti azt az érvelést, amely szerint az intézményben rejlő gondolattal szemben idegenül áll a magyar lélek. De rámutat a bizottság arra is, hogy hitbizományaink túlnyomó része éppen az ősiség megszüntetése után, tehát akkor alapíttatott, amikor az ősiség megszüntetése lassankint kezdte éreztetni káros hatásait is, nevezetesen, amikor ősi birtokok felaprózódása, eladósodása útján nemesi nemzetségek jutottak a pusztulás útjára. Ha mindezeket szem előtt tartjuk, nagyon kétes értékűnek mutatkozik az a megállapítás, hogy a hitbizomány külföldi eredetű intézmény ; az a felfogás pedig, hogy az intézmény alapgondolata is idegen lenne hazánkban, nem is egészen helytálló. Behatóbb megfontolást érdemel a hitbizományellenes érvek sorában az az érv, amely szerint a hitbizományi intézményt közgazdasági okokból kellene eltörölni, mert a kötött birtokon folytatott gazdálkodás eredménye a szabad birtok gazdasági eredményei mögött marad. Mindenekelőtt rámutat a bizottság arra, hogy e kérdés vitájából is ki kell kapcsolni az erdőterületeket, mert az iránt alig merülhet fel kétség, hogy a kötöttségben rejlő állandóság több lehetőséget nyújt hosszabb időre terjedő erdőgazdasági üzemterv végrehajtására, az ilyen üzemtervnek megfelelő erdőgazdálkodás pedig közgazdasági szempontból kétségtelenül előnyösebb. IStfeGtotoa itroimáaiy. 1935—1940. II. kötet. 71
