Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-89

89. szám. 481 is többízben találkoztunk. Az ily tervek, minthogy feltevéseken alapultak, az idők folyamán kivétel nélkül akadémikus jellegűeknek bizonyultak. Ezek a tapasztalatok késztették az Energia Világkonferenciát 1930. évben Berlinben tartott második teljes ülésén annak megállapítására, hogy hatóságilag vagy éppen törvényhozás által meghatározott részletes villamosítási tervek készítése nem célravezető. Az általános villamosítás tervszerű kialakítása céljából elképzelhető volna ugyan az, hogy az állam valamilyen akadémikusán számított várható fogyasztásra telepeket és távvezetékeket létesítene —• ez esetben azonban a létesítmények gazdaságosságát biztosító fogyasztás kialakulásáig a vállalkozás vesztesége az államháztartást terhelné. Problematikus, hogy e veszteségek arányban állanának-e azokkal az előnyökkel, amelyeket a villamosítás ilyen kialakítása az ország közgazdaságára jelentene. Az államháztartás mai helyzetében ilyen akadémikus jellegű számításokon alapuló és a gazdaságosságot nem biztosító beruházásoknak nem lehet helye. A felsorolt indokok alapján az idézett törvénycikk által reám ruházott feladatnak akként gondolok a legjobban megfelelni, hogy általánosságban ismertetem villamosításunk fejlődését és mai állapotát és azokat az irányelveket, amelyeket a villamosítás fejlesztése érdekében követendőnek tartok. Ennek megfelelően jelentésemet négy fejezetre osztottam, amelyek a következő kérdéseket tárgyalják : I. A villamosítás fejlődése és mai állapota. II. A még el nem látott területek villamosítása. III. Villamosművek bővítése, az együttműködés (technikai kooperáció) és új erőtelepek létesítése. IV. Villamosművek és fogyasztók jogviszonyának szabályozása és tarifa. politikai kérdések. Feisőhiázi ixomiány. Í935—1940. II. kötet. fií