Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-89
482 89. szám. I. A VILLAMOSÍTÁS FEJLŐDÉSE ES MAI ÁLLAPOTA. A XIX. század utolsó negyedében az akkor már általánosan ismert gázvilágítás mellett új világítási rendszer fejlődött ki : a villany. Kezdetben csak egyes helyiségek világítására használták, majd a villamos izzólámpa feltalálása után egész épületek, sőt nagyobb lakott területek, városok világítására is alkalmassá vált. A városok, amelyek villanyvilágításra kívántak berendezkedni, vagy maguk létesítettek villamosműveket, vagy pedig e célból magánvállalattal hosszúlejáratú szerződést kötöttek. Mindkét megoldási mód egyaránt el volt terjedve. E megoldásoknál elsősorban a községek háztartási érdekei voltak irányadók. A közületek, amennyiben maguk oldották meg a villamosítást, úgy a villamosmű feleslegét a községi háztartás javára fordították, ha pedig vállalatba adták, úgy haszonrészesedés biztosítása mellett kikötötték a háramlást, hogy a megállapodás lejárta után a vállalkozás birtokába jussanak. Közgazdasági vonatkozásban új elemet a villamosítás fejlődésébe a villamos motorhajtás kialakulása hozott, amely lehetővé tette azt, hogy a központi erőműben termelt villamos energiával távoleső mechanikai energiaszükségletek is kielégíthetők legyenek. A villamos motorok elterjedésével kapcsolatban alakult ki a fogyasztásmérő is, amely a villamos energiával való kereskedelem lehetőségeit teremtette meg. A fejlődés további fokozata a vezetékek feszültségének emelése révén a távolsági ellátás megoldása volt. A villamosgépek, készülékek és berendezések készítésével foglalkozó ipar rohamos fejlődésnek indult s rövid idő alatt megoldotta azokat a feladatokat, — köztük elsősorban a nemzetközi viszonylatban is egyik legnagyobb jelentőségű magyar találmányt, a transzformátort — amelyek révén a villamos energia távolsági vezetékeken mind nagyobb teljesítménynyel és mind nagyobb távolságra vált szállíthatóvá. Ez a fejlődés tette lehetővé, hogy a központi erőtelepen termelt energiával már nemcsak az egyegy városban felmerült energiaszükséglet volt fedezhető, hanem megnyílt a lehetőség arra is, hogy a központi erőtelepből távolabbi fogyasztók, más városok, illetőleg községek is elláthatók legyenek. A helyközi ellátás kifejlődésével a magánvállalkozások szerepe jut előtérbe, aminek oka a helyközi ellátásnak az egy közület ellátásán túlmenő feladatkörében és lényegesen nagyobb tőkeszükségletében található meg. Az ország mai területén az első, községet ellátó erőtelepet 1888-ban létesítették és 1909-ig tartott az az állapot, amikor kevés kivétellel minden egyes város, illetőleg község ellátására külön erőtelep létesült. Az 1909-ik évben indult meg hazánkban a helyközi energiaellátás kialakulása. A háború alatt a beruházások elmaradása folytán a helyközi ellátás fejlődése elakadt, az azt követő években azonban ismét erőre kapott. (L. 1. diagramm.)
