Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-60

60. szám. 27 ez" azonban nem akadálya annak, hogy bírói természetű működésük alapján az ítélőbírákra. vonatkozó fegyelmi bíráskodás körébe vonassanak. A többszörös fegyelmi felelősség függetlenül érvényesül egymástól, mert független egymástól az a működés, amelynek körében a fegyelmi felelősség fennáll és az egy személyben egyesülő különböző minőségben más és más a felelősségrevonás alapja. Tekintve azonban azt, hogy az állás, illetőleg alkalmazás tekintélyét súlyosan sértő, vagy veszélyeztető életmód vagy magaviselet a javaslat 5. §-ának 2. pontja szerint fegyelmi vétség, a javaslat 4. §-ának alkalmazása szempontjából sem lehet közömbös a §-ban felsorolt személyeknek olyan életmódja vagy magaviselete, aminő az 5. §. 2. pontja értelmében fegyelmi vétségként minősül. A 4. §-ban felsorolt jogszabályokban megjelölt alkalmazás, illetőleg működés körén kívül elkövetett cselekmény is alapja lehet tehát a 4. §. rendelkezésein alapuló fegyelmi felelősségrevonásnak, ha alkalmas a javaslat 5. §-ának 2. pontjában említett életmód vagy magaviselet megállapítására. A javaslat 4. §-án alapuló fegyelmi felelősség a legszorosabb összefüggésben áll azzal a különleges bírói természetű működéssel, amely ennek a fegyelmi felelősségnek voltaképpen kizárólagos alapja. Ez a különleges fegyelmi felelősség tehát megszűnik az alapjául szolgáló alkalmazás vagy működés megszűnésével. Xövetkezőleg a 4. §. alapján nincs helye fegyelmi felelősségrevonásnak az alkalmazás vagy működés tartama alatt elkövetett olyan cselekmény vagy tanúsított olyan életmód vagy magaviselet miatt, amely csak az alkalmazás, illetőleg a .működés megszűnése után derült ki. A szakértőknek a 4. §. körébe sorolása megfelel annak az alapgondolatnak, amely az 1871 : VIII. t.-c. 2. §-a első bekezdésének f) pontjában jut kifejezésre, de nincs ellentétben a javaslat rendszerével sem, mert a szakértő a külön szakismeretet igénylő kérdések tekintetében kifejtett véleményező működésével a bírói természetű működésnek segédkező részese. Az 1911 :

1. törvénycikkbe iktatott polgári perrendtartás 230. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a szakértőkre megállapított szabályok a tolmácsokra is alkalmazandók. Kifejezett kizáró rendelkezés hiányában tehát a szakértőket felsoroló rendelkezés a tolmácsokat is a 4. §-ban meghatározott fegyelmi felelősség alá vonná. Figyelemmel azonban a tolmács működésének egészen sajátszerű természetére s főképpen arra, hogy a tolmács szakértői működése, a fordítás, bírói természetű működésnek még olyan közvetett értelemben sem tekinthető, mint a szoros értelemben tekintett szakértő működése, mind elvi, mind célszerűségi tekintetek indokolttá teszik, hogy a tolmácsok a fegyelmi felelősség tekintetében azoknak a külön szabályoknak a hatálya alatt maradjanak, amelyeket ezidőszerint a kir. bírósági tolmácsokról szóló 58.600/1916. LM. számú rendelet 49—57. §-ai foglalnak magukban. A javaslat nem kívánja érinteni azokat a jogszabályokat, amelyek az ügyészségi megbízottak felelősségéről rendelkeznek. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897 : XXXIV. t.-c. 13. §-ának szabályai szerint az ügyészségi megbízottra nézve ez az alkalmaztatás rendes fegyelmi hatóságának jogkörén nem változtat. A javaslat 62. §-ának utolsó bekezdésében kifejezett rendelkezés alapgondolatában azonban ez a fegyelmi felelősség távol marad a gyakorlati érvényesülés terétől. A javaslat szóbanlévő rendelkezése szerint ugyanis fegyelmi eljárásnak nincs helye az ellen, akinek alkalmazása a hatályos jogszabályok alapján felügyeleti úton bármikor megszűntethető, az 1897 : XXXIV. t.-c. 10. §-ának rendelkezése szerint pedig az igaz ságügy miniszter bármikor visszavonhatja az ügyész ségi megbízott megbízatását. Az ügyészségi megbízottal szemben tehát éppúgy, mint a javaslat 62. §-a alá eső azokkal a személyekkel szemben, akiknek alkalma4*