Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-66

202 66. szám. lések átalakítás alá nem esnek, és a hitelező ugyanazokban az esetekben, amelyekben a könyvadóssá g vállalást visszautasíthatja, a most tárgyalt átalakítás mellőzését is kívánhatja. Az új R. 27. §-a gondoskodik arról, hogy a hitelintézetek a mondott módon átalakított kölcsönkövetelésüket a pénzügyminiszter által kijelölt központi inté­zetre engedményezhetik. Az új R. hivatkozott §-a szerint az engedményezett követelések alapján a központi intézet évi 5% %-kal kamatozó, 50 év alatt a tör­lesztési terv szerint beváltásra kerülő kötvényeket bocsát ki. A törvényjavaslat ily központi intézet gyanánt a Magyar Pénzügyi Szindi­kátust jelöli ki. A Magyar Pénzügyi Szindikátus az 1922 : XVII. t.-c. rendelkezései szerint alakult, üzletrészeinek többsége a kincstár tulajdonában van, ügyvitele kormánybiztos ellenőrzése alatt áll és alapszabályai értelmében célja többek között közérdekű hitelmíveletek végrehajtását szolgáló kötvények kibocsátása is ; a Szindikátus közérdekű hitelmíveleteket már korábban is kifogástalan módon végrehajtott. A Magyar Pénzügyi Szindikátus üzletrésztőkéje jelenleg csak 120.000 pengő, ez az üzletrésztőke azonban a Magyar Nemzeti Bank áldozatkészsége folytán mintegy 5 (Öt) millió pengővel felemelhető lesz. A kötvények elhelyezésének lényeges feltétele azonban az, hogy a kötvények szolgálatának pénzügyi megalapozásához az államkincstár a törvényhozás fel­hatalmazása alapján hozzájárulhasson, másfelől, hogy a kötvények bizonyos kiváltságokkal ruháztassanak fel. A kibocsátandó »mezőgazdasági kötvények« pénzügyi megalapozása érdekében egyrészt veszteségi tartalékalap alkotása szük­séges, másrészt, figyelemmel arra, hogy a jelenlegi hitelviszonyok közt a kötvé­nyek után legalább is évi 5% %-os kamatot kell biztosítani, továbbá arra, hogy a gazdaadósok a mondottak szerint csak évi 4% %-ot fizetnek, szükséges, hogy az államkincstár a kötvények szolgálatához a törlesztés egész tartama alatt hozzá­járulhasson. A veszteségi tartalékalapot illetően a következő megoldási mód áll rendelkezésre : Az 1930. évi XLI. t.-c. 7. §-a felhatalmazta volt a pénzügyminisztert, hogy az államnak a Pénzintézeti Központ útján kihelyezett építési kölcsönök alapján fennálló követelését az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet által kibocsátandó kötvények veszteségi tartalékaként a nevezett Szövetkezet rendelkezésére bocsássa. Az említett kötvények veszteségi tartalékalapja jelenleg tul van méretezve és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet igazgatóságával folytatott tárgyalások szerint lehetőség áll fenn arra, hogy az említett veszteségi tartalékalapból 6 millió pengő kihasítható. A pénzügyminiszter a törvényjavaslatban arra kér felhatal­mazást, hogy ezt a kihasítandó összeget bocsáthassa a mezőgazdasági kötvények tartalékalapjaként a Szindikátus rendelkezésére. A kibocsátásra vonatkozó tervek szerint a kisorsolt, címletek 10 %-os prémium­mal kerülnének beváltásra. A kötvények pénz szükséglete az alábbi tételekből tevődik össze : kamat- és tőketörlesztés 5"89 % kezelési költség 0.40 % delcredere-jutalék • 0.40 % sorsolási díj, figyelemmel a visszavásárlások lehető­ségére - - • • 0'06 % összesen évi 6.75 %. Megjegyzendő, hogy az eddigi tárgyalások szerint az engedményező hitel­intézet kezdetben 0.40 %-os delcredere-jutaléka csak a mindenkori tőketartozás

Next

/
Thumbnails
Contents