Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-66

66. szám. 203 hátraléka után jár ; az itt elérhető megtakarítás ugyancsak a sorsolási díj (prémium) fedezésére szolgál. Minthogy pedig a kötvényszolgálat bevételeihez a gazdaadós az átalakított jelzálogos tartozás tőkéjének évi 4.5 %-ával járul hozzá, a kincstár részéről évi 2.25 % hozzájárulásra van szükség. A kincstári hozzájárulás a végzett számítások szerint mintegy évi 1.8 millió pengő terhet jelent, vagyis kevesebbet, mint amennyit a kincstár a gazdatarto­zások után kamathozzájárulásként ezidőszerint fizet. Minthogy a több mint 78.500 védett birtokból 10 kat. holdon alul kereken 55.500 birtok van, az új szabályozással mintegy 55.500 birtokot lehet vissza­vezetni a normális állapotba. A negyvenszeres szorzaton tul eső terhek könyvadósság útján való rendezésén és a tízholdas birtokok a negyvenszeres szorzaton alul eső terheinek hosszúlejáratú, törlesztéses tartozássá való átalakításán felül az új R.-nek harmadik, lényeges, a jelen törvényjavaslat szempontjából ismertetendő rendelkezése a következő : Már a korábbi R. 27. §-a, illetve az ennek végrehajtása céljából kiadott 8700/1934. M. E. sz. rendelet úgy rendelkezett, hogy a 10 holdon aluli, illetőleg 100 korona kat. tiszta jövedelmet el nem érő védett birtokok tartozásának egy részét az államkincstár magára vállalja, még pedig akként, hogy általában a rövid­lejáratú hitelintézeti tartozásokra készpénzben annyit fizet ki, amennyi a harminc­szoros szorzaton tul eső jelzálogos hitelintézeti terheknek fele összege, ha pedig az ilyen készpénzfizetés teljesítése után a gazdaadósnak még olyan jelzálogos hitelintézeti tartozása maradt fenn, amely a negyvenszeres szorzatot meghaladta, az állam ezt a terhet a hitelintézetttel szemben könyvadósságként átvállalta. Megjegyzi a bizottság, hogy a korábbi R. 27. §-a alapján vállalandó állami könyv­adósság pénzügyi természete nem azonos az új R. 1. §-a szerint vállalandó állami könyvadósságéval : a korábbi R. szerint a tízholdas kisbirtokok hitelintézeti ter­heinek részbeni rendezése céljából vállalandó állami könyvadósságot a kincstár 20 év alatt egyenlő részletekben törleszti évi 2% %-os kamat fizetése mellett, míg az új R. szerint az ezer holdat meg nem haladó birtokok negyvenszeres szorzatot meghaladó terheinek általános rendezése céljából vállalandó könyvadósság után a kincstár kamat és törlesztés fejében 40 éven át évi 3 %-ot fizet. Az új R. 4. §-a immár a korábbi R. 27. §-ában foglalt rendelkezéseket kiterjeszti azokra a kis­birtokokra, amelyek térmértéke 20 kat. holdnál nem nagyobb. A törvényjavaslat 1. §-ában a pénzügyminiszter felhatalmazást kér arra, hogy a gazdatartozások rendezésének előmozdítása céljából legfeljebb 150 millió pengő könyvadósságot vállalhasson. Ennek az előirányzatnak miként való kialakulását a bizottság már bevezetőleg ismertette. Az 1. §. (2) bekezdésében azután meg­állapítást nyerne az, hogy annak a könyvadósságnak együttes összege, amelyet a pénzügyminiszter az 1933 : XXVII. t.-c. 2. §-ában kapott felhatalmazás alapján kisbirtokos gazdaadósoknak hitelintézeti tartozásai rendezése, illetőleg általában gazdatartozások egyességi rendezésének előmozdítása céljából vállalhat, 25 millió pengőt meg nem haladhat. A hivatkozott törvényhelyben a felhatalmazás 75 millió aranypengő összegig terjedt. Az új R.-ben történt szabályozás következté­ben azonban a korábbi törvényes felhatalmazás teljes kimerítése szükségtelennek mutatkozik és ennek következtében az 1. §. (2) bekezdése a korábbi törvényes felhatalmazás mértékét 25 millió pengőre szállítja le ; ez az utóbbi összeg már magában foglalja azt a szükségletet is, amely annak következtében merült fel, hogy az új R. a mondottak szerint a tízholdas kisbirtok pénzintézeti terheinek rendezésére vonatkozó szabályokat kiterjeszti a 20 holdon aluli védett birtokra is. A 2. §. a Magyar Pénzügyi Szindikátus által kibocsátható új kötvényeket 26.

Next

/
Thumbnails
Contents