Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-296
648 296. szám. rendelkezése szerint bizonyos juttatásokkal lesz köteles hozzájárulni a gyógyszerészi nyugdíjintézmény megalapozásához. Ettől függetlenül 1928-ban az akkori népjóléti és munkaügyi miniszter az ugyanebből a célból a gyógyszertártulajdonosi karral folytatott tárgyalás eredményeként a vénykészítési munkálatok díját esetenként 4 fillérrel magasabban állapította meg, kikötve, hogy ennek fejében a gyógyszertártulajdonosok minden orvosi vény alapján elkészített gyógyszer után ezt a felemelt munkálati díjban burkoltan beszedett összeget be fogják szolgáltatni egy később létesítendő gyógyszerészi jóléti intézmény céljaira. A gyógyszertártulajdonosi kar kilátásba helyezte, hogy ezt az összeget jogi rendelkezés nélkül is önként be fogja fizetni. Sajnos, ezen megállapodáshoz fűzött remények a gyakorlatban nem valósultak meg. A gyógyszerészi jóléti intézmény életrehívása mindjobban eltolódott, pedig a gazdasági viszonyok rosszabbodása a gyógyszertárak anyagi helyzetét is annyira megnehezítette, hogy nap-nap után szaporodott az állásnélküli gyógyszerészek száma és csökkent az állásban lévő gyógyszerészek díjazása. Ennek eredménye volt azután az, hogy a minisztériumot elözönlötték a gyógyszertári jog elnyerése iránt benyújtott kérvényekkel. Holott nyilvánvaló, hogy az ország népesedési viszonyai nem igen teszik lehetővé azt, hogy a gyógyszertárak számát szaporíthassuk anélkül, hogy a már meglévő gyógyszertárak fenntartási lehetőségét alapjában ne rendítenénk meg. Különben a gyógyszertárak szaporítása végeredményben nem oldhatja meg az elhelyezetlen gyógyszerészek helyzetét, mert ha egy-két gyógyszerész jogadományozás alapján el is tud helyezkedni, a már meglevő környező gyógyszertárak forgalmának valószínű csökkenése ugyanannyi alkalmazott elbocsátását vonja maga után. Ez a megoldás tehát a szociális probléma gyökeres megoldásához nem elégséges, eltekintve attól, vájjon az új jognyertes a patika felállítását kísérő adósságtömegek mellett tud-e megélhetést is biztosítani? Ezért szükséges gondoskodni olyan intézmény felállításáról, mely a gyógyszerészi kar társadalmi helyzetének megfelelő módon úgy oldja meg a nehéz problémát, hogy az alkalmazott gyógyszerész akkor is biztosítva lássa jövőjét, ha gyógyszertári jog birtokába nem juthat. A gyógyszerészi kar azonban képtelen oly összeg előteremtésére, amely a nyugdíjintézet megalkotását azonnal lehetővé tenné ; sőt oly hosszú ideig tartana az erre szükséges tőke összegyűjtése, amely a megoldás lehetőségét végeredményben beláthatatlan időre tolná el. Ezért helyt adtam a mindkét rendbeli gyógyszerészi testület azon együttesen kifejezett kívánságának, hogy az intézet megalapozását állami irányítás mellett a fentebb említett 4 fillérekből tegyük lehetővé. E megfontolásra a kormányzatot az indította, hogy a gyógyszerészek társadalmi úton ezen összegek beszolgáltatását biztosítani képtelenek voltak, továbbá az államhatalomnak is érdeke, hogy ezen értékes társadalmi osztály szociális céljának megvalósítását a kormányzat közreműködéséve] elősegítse. E közbelépés eredményre azonban csak akkor vezethet, ha az e célra szolgáló összegek pontosan befolynak és annak behajtására az esetleges kényszereszközök alkalmazása mellett a kormányzatnak törvényes felhatalmazása van. A közadók módjára való behajtás is csak azt célozza, hogy a szolgáltatások minden hosszadalmas peres út mellőzésével gyorsan befolyjanak, bár meg vagyok győződve, hogy a gyógyszertártulajdonosi kar áthatva ezen önkéntesen is felajánlott szolgáltatás nemes rendeltetésétől, pontosan fog a reá nézve erkölcsileg is előírt fizetési kötelezettségnek eleget tenni. A törvényjavaslat azonnali hatása az, hogy a gyógyszerészi nyugdíjintézet létesítésének feltétlen biztosítása mellett oly alapot létesít, amely a nyomorban sínylődő gyógyszerészek rögtöni támogatását is biztosítani tudja. Természetesen, segélyezésre csak az az összeg fordítható, amely a nyugdíjintézet megalapításához
