Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-292
530 292. szám. meny analógiájától legfeljebb a német és olasznyelvű államok szempontjából bírhat jelentőséggel. III. A Megállapodás mellékleteként felvett Szabályzat részleteire nézve a következőket kell kiemelnem : A Szabályzat az árufuvarozási nemzetközi egyezmény egyes rendelkezéseinek megváltoztatását és kiegészítését tartalmazó rendelkezésekből áll. A Szabályzatban érvényre juttatott jogi rendezés lényege a következő : Az átruházható fuvarokmányok használata fakultatív lesz. A feladók tetszésétől függ minden esetben, hogy oly viszonylatokban, ahol a vasutak ennek az okmánynak a használatát rendszeresíteni fogják, ezt igénybeveszik-e vagy pedig küldeményeiket az általános fuvarjog szerint ilyen okmány nélkül fuvaroztatják. Természetesen az újfajta fuvarokmány használata mellett a vasúti kezelés lényegesen eltérő lesz az egyéb, közönséges küldemények kezelésétől ; éppen ezért, hogy a konkrét küldeményről mindig megállapítható legyen, hogy átruházható okmánnyal történik-e fuvarozás vagy nem, különleges eltérő színű (narancssárga) és alakú fuvarlevelekkel kell az ilyen küldeményeket feladni. Az ilyen fuvarleveleken átvevő megjelölve nem lesz, hanem az áru átvételére mindig a fuvarlevélmásodpéldány birtokosa lesz jogosult. Ezért ezeket a fuvarleveleket »rendeletre szóló fuvarleveleknek« nevezték el. Átruházható okmány pedig az ilyen fuvarlevél másodpéldánya lesz, amely ugyancsak abból a célból, hogy jól megkülönböztethető legyen az egyéb közönséges fuvarlevélmásodpéldányoktól, szintén eltérő (narancssárga) színű lesz. Arra való tekintettel, hogy egyfelől az ilyen átruházható fuvarokmánnyal feladott küldemény felvétele és kezelése különös gondoskodást igényel, másfelől ezeknek kiszolgáltatása esetleg csak késedelmesen történhetik, mert a vasút nem képes a fuvarokmány birtokosát felkeresni és ilymódon a kiszolgáltatást siettetni, ilyen fuvarokmányok alapján csak olyan állomásokról és állomásokra lehet majd csak árukat feladni, amelyeket a vasutak erre külön hirdetményben kijelölnek. Ugyancsak a vasutak érdekeinek a védelme céljából a vasutakat felhatalmazza a Szabályzat arra is, hogy ők határozzák meg, hogy melyek lesznek azok az árucikkek, amelyeket rendeletre szóló fuvarlevéllel lehet feladni. Minthogy pedig az átruházható fuvarokmány alkalmazásának egyelőre előreláthatólag csak nagyobb árutömegek fuvarozásánál lehet számottevő gazdasági jelentősége, azért a Szabályzat az ilyen fuvarokmányok használatát csak kocsirakományú küldeményekre korlátozza. A mondottak szerint tehát a feladók csakis abban az esetben igényelhetik küldeményüknek rendeletre szóló fuvarlevél alapján való fuvarozását, ha a vasút hirdetményében meghatározott kocsirakományú árunak ugyancsak a vasút hirdetményében kijelölt állomások közötti viszonylatban való fuvarozásáról van szó. Az áru fölött való mindennemű rendelkezési jog éppen úgy, mint az áru átvételének a joga, kizárólag az átruházható fuvarlevélmásqdpéldány birtokosát illeti meg. Nem minden bírlaló tekintetik azonban a másodpéldány jogszerű birtokosának.. Az első jogszerű birtokos a feladó és utána mindig az, akire a másodpéldányt az előző jogszerű birtokos a másodpéldányra vezetett hátirattal (forgatmánnyal) átruházta. A másodpéldány jogszerű birtokosa, ha a másodpéldány hátirattal ellátva nincs a feladó, ha pedig hátirattal van ellátva, akkor mindig az a személy, aki a fuvarlevélmásodpéldányon a hátiratok összefüggő láncolata által igazolt, forgatmányosként fel van tüntetve. Mint a váltójogban, itt is meg van engedve, az üres forgatmány is, vagyis, hogy a forgató a forgatmányos megneve-
