Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-291

508 291. szám. nem is erősítették meg. E rendelkezés hatása kétségkívül az lesz, hogy az egyezményben részes minden állam fokozott mértékben igyekezni fog a felülvizsgálati értekezleten megállapított új egyezményt mielőbb megerősíteni, nehogy a közvetlen nemzetközi fuvarozás lehetőségétől az illető állam közönsége és vasutai elessenek. Természetesen ez a rendelkezés a jelen törvényjavaslat tárgyát képező egyezmény érvénye tekintetében még nem hatályos. Ez csak a legközelebbi felülvizsgálat során megállapítandó új egyezmény érvénybelépténél válik hatályossá. 42. A 63. cikk első bekezdésébe a megerősítésre vonatkozólag azt a szöveget vették fel, amely eddig az aláírási jegyzőkönyvben szerepelt. Az új egyezmény aláírása alkalmából külön jegyzőkönyvet ugyanis nem vettek fel és így az eddigi aláírási jegyzőkönyvnek azokat a rendelkezéseit, amelyeket továbbra is fenntartani kívántak, magába az egyezmény szövegébe vették fel. (A 63. cikk második bekezdését illetőleg lásd fentebb a 41. alattiakat). III. Általában megállapítható, hogy az új egyezmény egyrészt a már régebben is érvényben volt, de csak a díjszabások útján érvényesített egységes kiegészítő határozmányok inkorpolása által, másrészt az árufuvarozási egyezménnyel összhangban felvett új •— és legnagyobb részben az utazó közönség érdekeit szolgáló — részletesebb rendelkezések által teljesebb, tökéletesebb lett az eddiginél. A felülvizsgálati értekezlet zárójegyzőkönyvébe felvett határozat által az öszszes állami kiküldöttek egyhangúlag azt a kívánalmat juttatták kifejezésre, hogy az új egyezményt az államok lehetőleg mind 1934 március 31-ig írják alá és az aláíró államok az egyezményt a lehető sürgősséggel oly időben ratifikálják, hogy az új egyezmény az 1935. év kezdetével életbeléphessen. Kívánatos, hogy úgy, mint az egyezmény kidolgozásánál és aláírásánál is történt, Magyarország a megerősítő okmányok letételénél is az első európai nemzetek között legyen. ív. Mindezek után magának a törvényjavaslatnak indokolásául a következőket kell felemlítenem : Az 1. §. az új »római« személy- és poggyászfuvarozási egyezmény törvénybeiktatását deklarálja. Magyarország kezdettől fogva részese volt ennek az egyezménynek és ezt a magyar törvényhozás az 1928. évi IV. t.-cikkel kezdettől fogva az ország törvényei közé iktatta. A ratifikálásnak egyébként, minthogy az Egyezmény rendelkezései a törvényhozás alkotmányszerű hatáskörébe tartozó szabályozásra vonatkoznak, az 1920. évi I. t.-cikk 13. §. negyedik bekezdésében foglaltak értelmében a Megállapodás törvénybeiktatása útján kell történnie. Ettől az eljárástól eltérni csak akkor lenne indokolt, ha Magyarország érdekében állana, hogy az új egyezményhez ne járuljon hozzá és ilyképpen a nemzetközi közvetlen vasúti személy- és poggyászfuvarozásból kikapcsolódjék. Ezzel éppen ellenkezőleg Magyarországnak éppen az az érdeke, hogy a magyar vasúti hálózat szorosan belekapcsolódjék a nemzetközi utasforgalomba és a közvetlen fuvarozás lehetőségeinek lehető bővítésével a Magyarországba irányuló idegenforgalmat ezzel az eszközzel is előmozdítsa. A 2. §. hasonlatosan a személy- és poggyászfuvarozásra vonatkozó ezidőszerint érvényes nemzetközi egyezményt becikkelyező 1928. évi IV. t.-cikk második §-ában foglalt rendelkezéshez továbbra is megadja a kormánynak azt a felhatalmazást, hogy a belföldi fuvarjog rendelkezéseit a nemzetközi fuvarjoggal