Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-291
506 291. szám. nemzetközi jogban is a gyakorlatban érvényben állott. A másik az, hogy a feladónak kötelességévé tétetik, hogy a poggyászvevény átvétele alkalmával győződjék meg arról, hogy az az ő bemondásainak megfelelően van-e kiállítva. Ez utóbbi szabály, mint általános jogelv, kétségtelenül kifejezett kimondás nélkül is érvényesült ugyan, de a nagyobb világosság kedvéért a kifejezett kimondás helyesnek mondható. 19. A 20. cikk új 7. §-a a gyakorlati igényeknek megfelelően lehetővé teszi, hogy a vasutak díjszabásaik útján kerékpárok és egyéb sporteszközök szállítására különleges rendelkezéseket állapíthassanak meg. 20. A 20. cikk új 8. §-akênt bevették az egyezmény szövegébe az útipoggyász továbbítására vonatkozó azokat a hézagpótló rendelkezéseket, ameíyeket a magyar vasúti üzletszabályzat 33. §-a tartalmaz. 21. A 21. cikk 2. §-ának szövegét a 20. cikk új 8. §-ába felvett rendelkezésekkel való összhangbahozás céljából csekély mértékben módosították. 22. A 23. cikk 1. §-ábaú] második bekezdéseként felvették az új árufuvarozási egyezmény megfelelő rendelkezésével egybehangzó azt az új rendelkezést, hogy a közvetlen nemzetközi díjszabásokat csak a végpályák államaiban kell kihirdetni. A személyfuvarozásnál fokozott mértékben indokolt ez az új rendelkezés, mert az átmenetben érintett államok közönségét az ilyen díjszabások semmi tekintetben sem érdeklik. Egyébként is az utasok maguk a legritkább esetben tanulmányozzák maguk a személydíjszabási hirdetményeket, hanem a szükséges tájékoztatásokat az utazási irodáktól kapják, amelyeknek módjukban áll szükség treten minden olyan közlésről tudomást szerezniök, amely más államokban jelent meg. 23. A 26. cikk 10 §-ában eddig is ki volt mondva, hogy a menetdíjra vagy a poggyászdíjra vonatkozó felszólamlásokat csak hathónapi határidőn belül lehet érvényesíteni. Az új egyezmény e hathavi határidő kezdő időpontjának szabatos meghatározására vonatkozó helyes újabb részletes rendelkezéseket tartalmaz. 24. A 30. cikk 1. és 3. §-ainak csekély szövegváltoztatása folytán világosan kifejezésre jut most már az az elv, hogy a késedelmes kiszolgáltatás esetében á vasút által teljesítendő térítés jogi természetére nézve nem kártérítés, hanem szerződéses bírság. 25. A 31. cikk azt az igen lényeges újítást tartalmazza, hogy az elveszett poggyászért fizetett kártérítés legmagasabb összegre való korlátozását az eddiginek kétszeresére emelték fel (az eddigi 20, illetőleg 10 frank helyett 40, illetőleg 20 frank lesz a kilogrammonként számítandó legmagasabb kártérítés). Ezáltal az utazó közönségnek sokszor hangoztatott igénye nyer kielégítést. Ezenkívül a 31. cikk csupán világosabb szövegezést célzó stiláris változáson esett át. 26. A 32. cikk 3. §-a azt a lényeges újítást tartalmazza, hogy amíg a ma érvényes szöveg szerint az utas csak azt igényelheti, hogy a vasút az előkerült poggyászt neki a feladási vagy a rendeltetési állomáson adja vissza, addig az új szöveg szerint az utas a visszaadást — a megfelelő fuvardíj megfizetése ellenében — a fuvarozási útvonal bármelyik állomásán igényelheti. 27. A 33. cikk első bekezdése csupán a lényeget nem érintő, világosabb szövegezést nyert. 28. A 34. cikk 1. §-a a késedelmes kiszolgáltatás esetében a vasút által fizetendő térítés összeget az eddiginek kétszeresére emeli fel. 29. A 34. cikk 3. §-ához felvett új utolsó bekezdés logikusan kimondja, hogy abban az esetben, ha a vasút egyidejűleg fuvarozási kárért és kiszolgáltatási késedelemért fizet térítést, akkor ennek a kétféle térítésnek együttes összege nem lehet nagyobb, mint amelyet az egész áru teljes elveszése esetében kellene fizetni.
