Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-291
291. szám. 503 Melléklet a 291. számú irományhoz. Indokolás „a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában Rómában 1934. március 31-én aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről" szóló törvényjavaslathoz. I. A Berni árufuvarozási nemzetközi egyezmény felülvizsgálata céljából az 1923. évben összeült nemzetközi konferencia egy külön egyezményt dolgozott ki a vasúti személy- és poggyászfuvarozásra vonatkozólag. Ez az egyezmény az ugyanazon nemzetközi konferencián újból átdolgozott árufuvarozási egyezménnyel egyidejűleg 1928. évi október 1-én lépett életbe. A személy- és poggyászfuvarozási egyezményt, — bár az jóval csekélyebb jelentőségű, mint az árufuvarozási egyezmény, mégis arra való tekintettel, hogy az egyrészt a nemzetközi fuvarjog egyöntetű továbbiejló'dését biztosítani látszott, másrészt a nemzetközi utasforgalom fejlesztésére is alkalmasnak kínálkozott, törvényhozásunk az árufuvarozási nemzetközi egyezménnyel egyidejűleg, az 1928. évi IV. törvénycikkel az ország törvényei közé iktatta. A személyfuvarozási egyezmény — hasonlóan az árufuvarozási egyezményhez — azzal egyidejűleg intézményesen felülvizsgálat alá kerül. Az egyezményt annak 60. cikke értelmében legkésőbb az egyezmény életbelépése után öt év leteltével revízió alá kell venni. Miután az egyezmény 1928. évi október 1-én lépett életbe, a revízió 1933. októberében esedékessé vált. Erre a felülvizsgálatra a svájci kormány az államokat •— az olasz kormány meghívására -— Rómába hívta egybe. A felülvizsgálati értekezlet az árufuvarozási egyezmény mellett párhuzamosan a személy fuvarozási egyezmény felülvizsgálatát is végrehajtotta. A személyfuvarozási egyezmény ügyét főképpen a vasutak karolták fel és a vasútigazgatógágok terjesztették elő az egyes államokban kormányaik elé az egyezmény módosítására vonatkozó javaslatokat. Az előterjesztett és elfogadott javaslatok nagy része tulajdonképpen nem új szabályokat statuál, hanem egyszerűen a díjszabások útján már eddig is érvényesített egységes kiegészítő határozmányok egy részét inkorporálja az egyezménybe magába.
