Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. 173 szolgáló viziépítmények felállításához a hatóság engedélyét kell megszerezni. Ez a szakasz ugyanígy rendelkezik, de félreértések elkerülése végett a viziművek mellett a viziszállítással kapcsolatos egyéb építményeket (víz- és fafelfogó művek, surrantok, vízszabályozási és medertisztítási munkálatoknak, partoknak, malmoknak, utaknak stb. megvédésére, továbbá a vizén át való közlekedés biztosítására szolgáló berendezések stb.) is megemlíti. Az építési engedély kiadását a javaslat nem az erdőrendészeti hatóság, hanem a vízügyi hatóság hatáskörébe utalja, mert az általános vízügyi érdekeket csak így lehet feltétlenül biztosítani. Hogy azonban az engedélyezésnél az erdőrendészeti célok is figyelembe vétessenek, a javaslat arra kötelezi a vízügyi hatóságot, hogy az engedély kiadása előtt az erdőrendészeti hatóságot meghallgassa. A 105. §-hoz. Ezek a rendelkezések az 1879 : XXXI. t.-c. 192—195. §-ainak felelnek meg azzal az eltéréssel, hogy a szállítás engedélyezését nem a földmívelésügyi minisztertől, hanem az elsőfokú erdőrendészeti hatóságtól kell kérni s hogy az engedélyező határozatot a kultúrmérnöki, illetve folyammérnöki hivatalnak is meg kell küldeni, mert kívánatos, hogy az engedélyezésről ezek a hivatalok is azonnal tudomást szerezzenek. A 106. §-hoz. Némi módosítással és kiegészítéssel az 1879 : XXXI. t.-c. 186. §-ának felel meg. A 107. §-hoz. Minthogy a szállítás engedélyezésénél a hatóságnak a kérelmező személyi és anyagi megbízhatóságát is mérlegelnie kell, természetes, hogy az engedély is csak a kérelmező személyére szólhat. Az engedély átruházását is azért kell hatósági engedélyhez kötni, hogy a hatóságnak módjában legyen az új személy megbízhatóságát is mérlegelni és az átruházást megtagadni abban az esetben, ha az új személynél az engedélyezési és a szállítási feltételek megtartását kellően biztosítottnak nem látja. E rendelkezés nélkül az engedélyező hatóság törekvéseit könnyen kijátszhatnak. Uj e szakasznak az a rendelkezése, hogy szállítási engedélyt csak a szállítandó faanyag jogos tulajdonosának lehet adni s hogy az engedélyt is csak arra lehet átruházni, aki a még le nem szállított faanyag tulajdonjogát is megszerezte. Ez a megszorító rendelkezés, mely a gyakorlatban már eddig is alkalmaztatott, feltétlenül szükséges, mert nem lenne kívánatos lehetővé tenni azt, hogy olyanok, akiknek szállítani való fájuk egyáltalában nincs, a szállítási jog megszerzésével mások kárára anyagi előnyökhöz jussanak s elősegítsék azt is, hogy lopott vagy törvénybe ütköző fahasználatból származó fa könnyűszerrel piacra kerülhessen. A szállítási engedély leghosszabb időtartamát ez a szakasz az 1879 : XXXI. törvénycikkben megállapított 50 évvel szemben csak 20 évben szabja meg, egyrészt mert a költségesebb beruházásokat 20 év alatt is gazdaságosan ki lehet használni, másrészt mert 20 évnél hosszabb időre az engedély feltételeit a viszonyokban beálló előreláthatatlan változások miatt még csekély valószínűséggel sem lehetne megfelelően megállapítani. A 108. §-hoz. Ezek a rendelkezések kisebb eltérésektől eltekintve lényegben megegyeznek az 1879 : XXXI. t.-c. 199. §-ának és a 186. §-ának b) és d) pontjaiban foglalt rendelkezésekkel. Eltér a javaslat az eddigi jogszabályoktól abban, hogy míg az 1879 : XXXI. t.-c. 199. §-a a hatóságnak a szállítás megkezdésétől számítva csak három évre adja meg azt a jogot, hogy az engedélyben elrendelt, de a cél elérésére elégteleneknek bizonyult védőművek megfelelő átalakítását vagy kiegészítését elrendelhesse, addig a javaslat ezt a jogot a hatóságnak a szállítás egész időtartamára biztosítja. Erre a miatt van szükség, mert a szállítási engedélyidőnek nemcsak az első éveiben, hanem azontúl is következhetnek be olyan változások a vízfolyásban, amelyek