Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

174 287. szám. a meglévő védőművek átalakítását vagy újakkal való kiegészítését teszik szükségessé. A második bekezdésben foglalt új rendelkezésre feltétlen szükség van, mert a tutajozót vagy a faúsztatot igazságosan csak abban az esetben lehet védőművek felállítására kötelezni, ha azokra kizáróan csak a tutajozás vagy afaúsztatás miatt van szükség. Ez a rendelkezés a megvédendő mû tulajdonosára sem sérelmes, mert a védőműveket neki akkor is létesítenie kell, ha a vizén tutajozást vagy faúsztatást nem is gyakorolnak. Minthogy az általános vízügyi érdeket a javaslat olyan mindenekfölött álló közérdeknek tekinti, amelynek szükség esetében a tutajozáshoz és a faúsztatáshoz fűződő országos erdőgazdasági érdeket is alá kell rendelni, erre való tekintettel rendelkezik a javaslat ebben a szakaszban úgy, hogy a víziszállítások engedélyezésénél az erdőrendészeti hatóság az általános vízügyi érdekeket is figyelembe venni köteles. A 109. §-hoz. Ez a szakasz olyan kérdést rendez, amelyre az 1879 : XXXI. törvénycikk egyáltalában nem terjeszkedett ki, pedig a gyakorlatban e kérdés körül sokszor merültek fel viták, amelyeket jogszabály hiányában nehezen lehetett eldönteni. Maga a rendelkezés indokolásra nem szorul. A 110. §-hoz. Az első bekezdés megegyezik az 1879 : XXXI. t.-c. 200. §-ával. A második bekezdésben foglalt rendelkezésre közérdekből van szükség, mert nem lenne okszerű a tutajozás és a faúsztatás érdekeit szolgáló azokat a korlátozásokat, amelyeket az első bekezdés állapít'meg, kiterjeszteni a fontos közérdeket is szolgáló községi vízvezetékekre, a vízitárolókra és vízi erőművekre, de még a vízhasználat folytonosságát igénylő nagyipari vállalatokra sem, mert ezek üzemeiben a még kis időre korlátozott szünetelés is súlyos zavart és anyagi kárt okozhat. A 111. §-hoz. Ez a gyakorlati élet által követelt rendelkezés indokolásra nem szorul. A 112. §-hoz. A vízszabályozások és a víziépítmények céljaira szükséges területek, valamint a fának a szállítási vonal végpontján történő kifogására és elhelyezésére szükséges területek megszerzésére már az 1879 : XXXI. t.-c. 198. §-a is megadta a szállítónak a kisajátítási jogot, de nem terjesztette ki a kisajátítási jogot azokra a területekre, amelyekre a faanyagoknak a víz partjához való szállítására, a parton való elhelyezésére és a szállításhoz való előkészítésére szükségesen. Ezt a hiányt a javaslat most pótolja, mert a gyakorlati életben igen sokszor éppen a miatt nem lehetett a víziszállítást igény be venni, mert a szóbanforgó területeknek szükség esetében kisajátítással való megszerzésére nem volt meg a lehetőség. Minthogy az e szakaszban felsorolt területek használatbavétele bizonyos esetekben a víz jogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 65. §-a és az ezt a törvényt kiegészítő 1913 : XVIII. t.-c. 8; §-a alapján is lehetséges, teljesen indokolt e szakasznak az a rendelkezése, hogy a kisajátítási jog csak abban az esetben adható meg, ha a területeket az idézett törvények alapján nem lehetne igénybevenni. A szakasz többi rendelkezését illetően utalok a 88. §. indokolására. A 113. §-hoz. Ezek a rendelkezések, új szövegezésüktől eltekintve azonosak az 1879 : XXXI. t.-c. 190. §-ában foglalt rendelkezésekkel. A 114. §-hoz. Az első bekezdés megegyezik az 1879 : XXXI. t.-c. 191. §-ával, a többi bekezdésekben foglalt rendelkezések azonban újak. Kívánatos volt ugyanis azt a módot is megállapítani, ahogyan a beruházási költségek évi törlesztési hányadából, továbbá a fenntartási, az üzemi és az esetleg közösen viselendő kártalanítási költségekből az új engedélyesre eső aránylagos részt számítani kell, mert rendszerint éppen az arány alkalmazása körül merül fel a felek között a legtöbb nézeteltérés.