Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

172 287. szám. tassai kapcsolatos egyéb ügyekben elrendelt eljárásnál, amelyet a hatóság valakinek a kérelmére rendel el, az eljárási költségeket a kérelmező fél viseli. Viszont azonban olyan esetben, amikor az eljárásra valamelyik fél magatartása szolgáltat okot, indokolt, hogy a költség viselése a vétkes félre háríttassék akár hivatalból, akár valakinek a kérelmére indíttatott is meg az eljárás. Meg kell itt jegyeznem, hogy a vízhasználati ügyekben elrendelt eljárások költségeinek viselésére nézve az 1895 : XXIII. törvénycikk hasonlókép rendelkezik. Az eljárási költségek behajtására és esetleges előlegeztetésére vonatkozó rendelkezések indokolásra nem szorulnak. II. Fejezet Tutajozás és faúsztatás. Ez a fejezet a tutajozást és a faúsztatást szabályozza, még pedig teljesen az 1879 : XXXI. törvénycikk alapelveinek az alkalmazásával. Minthogy azonban ennek a törvénynek a végrehajtása során egyes rendelkezések nem bizonyultak minden tekintetben megfelelőknek és teljeseknek, a javaslat a tapasztalatok felhasználásával az idézett törvényben foglalt szabályokat megfelelően módosította és kiegészítette. Módosításra és kiegészítésre a miatt is szükség volt, mert a tutajozásra és a faúsztatásra vonatkozó jogszabályokat a víz jogról szóló 1885: XXIII. és az ezt kiegészítő 1913 : XVIII. törvénycikkel is összhangzásba kellett hozni. Az alábbi részletezéseknél csupán az 1879 : XXXI. törvénycikknek a vízen való szállítására vonatkozó rendelkezéseivel szemben mutatkozó eltérő és új rendelkezéseket indokolom. A 101. §-hoz. Ez a szakasz lényegben ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint az 1879 : XXXI. t.-c. 181. §-a, de eltérő szövegezéssel, mert az idézett törvényszakaszban foglalt szövegezés a gyakorlatban sokszor helytelen magyarázatokra adott okot. A javaslat ezekben a szakaszokban arra nézve is rendelkezik, hogy mesterségesen létesített csatornákon a f aúsztatáshoz hatósági engedély szükséges ; továbbá, hogy a törvény hatálybalépése után csak hatósági engedéllyel szabad tutaj ózni olyan folyón, folyószakaszon és patakon, amelyen a törvény hatálybalépése idejéig víziművek nélkül ugyan, de csak időszakonként (pl. hóolvadáskor vagy erős és tartós esőzések idején) tutaj óztak. Ezekre vonatkozóan ugyanis az 1879 : XXXI. t.-c. 181. §-a nem rendelkezik ; ezt a hiányt tehát pótolni kellett, mégpedig a javaslatban foglalt értelemben úgy, amint az évtizedek óta már gyakorlatban van. A 102. §-7ioz. Annak a megállapításánál, hogy a jelen törvény alapján mely vizeken szabad tutaj ózni vagy fát úsztatni vagy ilyen szállításra engedélyt adni, a hajózási vízügyi és erdőgazdasági érdekeket egyaránt figyelembe kell venni, ezért a megállapítást a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszterek közös eljárása alá kellett utalni. A 103. §-hoz. Ezzel a rendelkezéssel a javaslat a gyakorlati élet követelményének kíván megfelelni. Feltétlenül biztosítani kell ugyanis a hatóságnak azt a jogot, hogy a tutajozást és a faúsztatást bármely vízen és bármikor a szükséghez képest korlátozhassa, ha arra a szakaszban felsorolt közérdekű munkálatok vagy építkezések akadálytalan végrehajtása érdekében szükség van. Ez a rendelkezés egyébként teljes összhangzásban van e fejezetnek azzal az irányelvével, hogy a víziszállítások engedélyezésénél a hatóságnak a közérdekű szempontokat is figyelembe kell vennie. A 104. §-hoz. Az 1879 : XXXI. t.-c.-nek a viziszállítás engedélyezésére illetékes hatóságokról rendelkező 182. §-a kimondja azt, hogy a szállítás céljaira