Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. 171 amelyek az átszállításra szolgáló magánút vagy földterület tulajdonosának az átszállítás útvonala közelében fekvő ingatlanán vannak felhalmozva. Ugyancsak az átszállítás tűrésére kötelezett földtulajdonosok érdekeit szolgálja az utolsó bekezdés is. A 95. §~hoz. Az átszállító és az átszállítás céljaira engedélyezett területek és magánutak tulajdonosa közötti viszony tisztán magánjogi, melyet az érdekeltek közös megegyezéssel a törvényben foglalt jogszabályoktól eltérően is szabályozhatnak. Hogy azonban az ilyen egyességhez a törvény védelme kiterjeszthető legyen, szükséges, hogy a megegyezést a hatóságnak be is jelentsék s ezzel módot adjanak a hatóságnak arra, hogy a megegyezést az átszállítási engedély kiadásánál vagy ha a megegyezés az engedély kiadása után történt, a felek között később felmerülő vitás kérdések elbírálásánál figyelembe vehesse. A 96. §~hoz. Az ellenőrzés szempontjából fontos érdeke a földtulajdonosnak, hogy a területén át történő szállítás idejéről pontos tudomása legyen. De szükséges, hogy a hatóság, illetőleg az erdőfelügyelőség is tudomással bírjon arról, hogy a kiadott engedélyt az engedélyes mikor és általában igénybe veszi-e, mert erre az újabb átszállítási kérelmek elintézésénél figyelemmel kell lennie. A 97. §-hoz. A javaslat arra az elvi álláspontra helyezkedik, hogy az átszállításra szolgáló földterület és magánút tulajdonosának semmiesetre sem szabad az átszállítás következtében károsodnia, de viszont az engedélyest sem szabad többre kötelezni, mint azoknak a károknak és költségeknek a megtérítésére, amelyet az átszállítással a használt földterület és magánút tulajdonosának okozott. A rendelkezések ennek az elvi álláspontnak megfelelnek. Azt, hogy az engedélyest mely károk és költségek megtérítésére lehet kötelezni, azért volt szükséges a javaslatban megállapítani, hogy az a hatóságnak és a bíróságnak a kártalanítás megállapításánál zsinórmértékül szolgáljon. A 98. §-hoz. Az 1879 : XXXI. t.-c. az erdei termékek szállításával kapcsolatos összes kártérítési kérdéseket a rendes bírósághoz utalta. Ez a rendelkezés nem volt szerencsés, mert a gyakorlatban gyakran előfordult, hogy az érdekeltek a hosszadalmas és költséges bírói út elkerülése végett maguk kérték azt, hogy a kártalanítási kérdéseket a közigazgatási hatóság döntse el. A javaslat az összes kártalanítási vitás kérdések elintézését az erdőrendészeti hatóságok hatáskörébe utalja és csak arra az esetre tartja fenn a rendes bírósági eljárást, ha valamelyik fél az erdőrendészeti hatóság döntésével megelégedve nincs. Ez a rendelkezés az érdekelt felekre mindenesetre a legkedvezőbb és legmegnyugtatóbb és a bíróságok munkáját is apasztja. A kártalanítási kérdésekre nézve a javaslat nem biztosít a közigazgatási bírósághoz panaszjogot, mert alig tehető fel, hogy az a fél, aki sem az elsőfokú, sem a másodfokú erdőrendészeti hatóság határozatával megelégedve nincs, a közigazgatási bíróság döntését megnyugvással elfogadja. A 99. §-hoz. Lényegében megfelel az 1879 : XXXI. t.-c. 178. és 180. §-aiban foglalt rendelkezéseknek. Eltérés csak abban van, hogy míg az említett törvénycikk a biztosíték letételét mindenesetre elrendeli, addig a javaslat csak arra az esetre, ha az érdekelt, vagyis az átszállítás tűrésére kötelezett földtulajdonos a biztosíték letételének elrendelését kéri, mert szükségtelen lenne olyan esetben is követelni a földtulajdonos kártalanításának biztosítására biztosítékot, amikor a földtulajdonosnak az engedélyes kártérítési kötelezettségének teljesítése tekintetében aggálya nincs. A 100. §-hoz. Nem szorul indokolásra, hogy az átszállítási engedélyezési eljárás költsége csak az átszállítást kérő folyamodót terhelheti. Teljesen megokolt és igazságos az a rendelkezés is, mely szerint az átszállí-