Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
170 287. szám. törekszik, hogy a kérelmező és a területhasználattal érintett földtulajdonosok kívánságai, valamint a közérdekű követelmények között mutatkozó ellentéteket, a körülményeknek a helyszínen való gondos megvizsgálása után, igazságosan lehessen kiegyenlíteni. A 91. §-hoz. Az 1879 : XXXI. t.-c. 178—180. §-ai az átszállítási engedély időtartamára Vonatkozóan rendelkezéseket nem tartalmaznak. A javaslat ezt a hiányt kívánja ezzel a szakasszal pótolni. Meg kell jegyeznem, hogy a javaslat az átszállítási engedélyadással való segítséget csak olyan esetekben kívánja nyújtani, amikor már az engedélyezés alkalmával is pontosan meghatározható az erdei termékeknek az a mennyisége, amelyet az erdőből el kell szállítani ; így pl. amikor vagy már kitermelt famennyiségnek vagy egy meghatározott erdőrész kitermelésre kerülő faanyagának az elszállításáról van szó ; általában tehát olyankor, amikor a szállítás előre meghatározható, de nem hosszúra nyúló idő alatt befejezést nyerhet. Ha tartósan fennállanak azok az előfeltételek, amelyek mellett átszállítási engedélyt lehet adni, a javaslat elgondolása szerint az erdei termékek elszállításánál fennálló nehézségeket a 85. §. alkalmazásával kell gyökeresen megszüntetni vagyis megfelelő közös út létesítése által. Magán vasút vagy egyéb szállító berendezés használatánál a szállítási engedély időtartamát esetenként egy-egy évnél hosszabbra nem lenne okszerű megállapítani, mert az engedély feltét elekre befolyó körülmények már egy év alatt is lényegesen megváltozhatnak. A 92. §-hoz. Az átszállításra szolgáló magánút és a hozzátartozó műtárgyak jókarbahelyezésére és fenntartására — addig a mértékig, ameddig azt az átszállítás szükségessé teszi, — jogosan csak az engedélyest lehet kötelezni, minthogy az útra neki van feltétlenül szüksége s így annak jókarbant art ásat is az ő érdeke kívánja. Ezt a kötelezettséget nem lenne méltányos az út tulajdonosára hárítani, — ha mindjárt a költségek megtérítése ellenében is — mert a tulajdonos az utat a szállí- # tás ideje alatt maga esetleg nem használja. A 93. §-hoz. Ez a §. elsősorban azt kívánja biztosítani, hogy az átszállítás céljára kijelölt magánutat a tulajdonos és az út használatára korábban jogot szerzett személyek az átszállítás tartama alatt is zavartalanul használhassák, illetve, hogy az út használatában őket az engedélyes a szükséges mértéken túl nem akadályozza. A 94. §-hoz. Az 1879 : XXXI. t.-c. 178. §-a szerint a fuvarosokat az átszállításnál a szállítmányt szabatosan megjelölő igazolvánnyal kell ellátni. A gyakorlatban ez a rendelkezés sok esetben feleslegesnek mutatkozott és nem is alkalmaztatott. Célszerűbb volt e helyett azt a rendelkezést felvenni, amely szerint a fuvarosoknak szállítási igazolvánnyal való ellátása csak abban az esetben kötelező, ha az átszállításra szolgáló magánút vagy egyéb földterület tulajdonosának az átszállítás útvonala közelében fekvő ingatlanán a szállított termékhez hasonló s így azzal könnyen felcserélhető erdei termék van felhalmozva. Ilyen helyeken és esetben ugyanis leginkább lehet eltulajdonítással, elcseréléssel vagy más módon elkövethető visszaélésektől tartani. A fuvarosoknak igazolvánnyal való ellátásán kívül a javaslat, abban az esetben, ha a szállított erdei termék faanyag, a szállítót a faanyag megjelölésére is kötelezi, mert visszaéléseket csak alkalmas megjelöléssel lehet megszüntetni. Minthogy az átszállítási engedély csupán az átszállításra szolgáló út vagy egyéb földterület tulajdonosát vagy használóját állítja kényszerhelyzet elé, csak ezeknek az érdekeit indokolt az átszállításnál felmerülő visszaélések ellen különösebben védelembe venni. Ez a magyarázata annak, hogy a javaslat az e szakaszban foglalt rendelkezésekkel csupán azokat az erdei termékeket veszi védelmébe,
