Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 169 értékes termékek szállításánál a termék tulajdonosa még tetemes szállítási költség esetében is méltányos haszonhoz juthat. Erre való tekintettel az engedélyezéseknél olyan gyakorlat fejlődött ki, hogy a hatóság a szállítási költségek melletfc az értékesítési viszonyokat is figyelembe vette s az engedélyt csak abban az esetben adta meg, ha máskülönben az erdei terméket méltányos haszonnal nem lehetett volna az erdőből kiszállítani. A javaslat ezt az eddigi gyakorlatot kívánja tehát törvénybe foglalni. A 87. §-hoz. E szakasz szerint az erdőrendészeti hatóság átszállítási szükség esetében az engedélyesnek azt is megengedheti, hogy másnak az átszállítási területen lévő magánhasználatú vasútját vagy másféle szállító berendezését az engedélyezett erdei termékek átszállítására megfelelő használati díjért esetenként használhassa. Erre az intézkedésre elkerülhetetlenül szükség van, mert bizonyos esetekben e nélkül az átszállítást nem lehetne végrehajtani. Különösen hegyes vidéken gyakori az az eset, hogy az átszállítási területnek csak egyetlenegy szűk völgyén át lehetséges erdei terméket szállítani ; ha pedig ilyen területen ezt az egyetlen szűk völgyet magánhasználatú vasút részére már lefoglalták és a terület más részén még csak közönséges utat sem lehet építeni vagy ha lehet is, de csak aránytalan nagy költséggel, a már amúgy is kényszerhelyzetben lévő átszállító újabb kényszerhelyzetbe kerül, mert vagy le kell mondania erdei termékének az elszállításáról, vagy pedig teljesen kikeli szolgáltatnia magát a magánhasználatú vasút vagy másféle szállító berendezés tulajdonosának, aki monopóliumszerű helyzetét vele szemben könnyen kihasználhatj a. Ennek az egészségtelen állapotnak a bekövetkezését a tervezett intézkedéssel el lehet kerülni. A tervezett intézkedés annál kevésbbé kifogásolható, mert a magánhasználatú vasút vagy másféle szállító berendezés tulajdonosa ezeket a létesítményeket # rendszerint ugyancsak törvényes kedvezménnyel (kisajátítási jog) építette. A javaslat egyébként a szállító berendezés tulajdonosának az érdekeit is szem előtt tartja, amennyiben szabad választást ad neki arra, hogy vagy a berendezését engedi át az átszállítás céljaira, vagy pedig elfogadható feltételek mellett az átszállítást maga foganatosítja. A 88. §-hoz. Az e szakaszban felsorolt területeket,—a természetvédelmi területektől eltekintve, — már a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907 : III. törvénycikk és a vízjogi törvényt módosító 1913 : XVIII. törvénycikk mentesíti a kisajátíthatás alól, illetve használati szolgalommal való megterhelhetésük alól. Kívánatos, hogy ez a mentesítés az e törvényjavaslat alapján alkalmazható kisajátítás és átszállítási használat eseteire is kiterjesztessék. A mentesítést a természetvédelmi területekre is ki kellett terjeszteni, mivel ezek a területek a VI. cím rendelkezései szerint szigorú törvényes védelem alatt állanak. A 89—90. §-okhoz. Ezek a szakaszok az engedélyezési eljárás szabályait állapítják meg. A szabályozásnál a javaslat általában biztosítani kívánja azt, hogy az átszállítás engedélyezésénél a hatóság minden jogos érdeket és közérdekű követelményt egyaránt figyelembe vegyen, illetve, hogy a különböző ellentétes érdekeket megfelelően kiegyenlítse. Ehhez képest kimondja a javaslat, hogy az átszállítás csak elkerülhetetlen szükség esetében engedélyeztessék, hogy az idegen utaknak és egyéb földterületeknek a szállító által való használata a nélkülözhetetlen mértéken túl ne terjedjen és hogy az átszállítási kérelmekre az érdekelt felek és a jelen szakaszban felsorolt közhivatalok észrevételeiket még az engedély megadása előtt megtehessék. A szükség esetében elrendelhető helyszíni bejárás előírásával a javaslat arra 22.
