Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-283
283. szám. 7 között a gazdaságokban befejezést nyer a legsürgősebb tavaszi vetés, viszont a későbbi munkák még nem sürgetnek, az időjárás már enyhébb, az utak járhatóbbak, a gazdasági cseléd eddig az időpontig terményének legnagyobb részét már elfogyasztotta, hízósertését is levágta és végül a szegődményes földet is ezután az időpont után szokás kijelölni. A szolgálati szerződés végződési időpontjának és az ezzel kapcsolatos költözködési időnek a fentiek szerint országos hatályú egységesítését az 1907 : XLV. t.-c. 7. §-ától eltérő jogszabályok alkotásával lehet elérni. A hivatkozott §. ugyanis azt mondja ki, hogy más kikötés hiányában a szerződés egy évre szól. Ezt az egy évi határidőt természetesen a szolgálati viszony kezdetétől, illetőleg a gazdasági cseléd szolgálatba lépésétől kell számítani. Ha tehát azt a célt akarjuk elérni, hogy az éves szerződések valamennyien április hó 1. napjától kezdődjenek, meg kellene tiltani, hogy a szolgálatadók a szolgálati idő külön meghatározása nélkül, vagyis, éves szerződéssel a törvényben meghatározottól eltérő napokon fogadjanak fel gazdasági cselédet. Ez a megoldás azonban a gazdaságokban zavarokat keltene, mert akkor az sem lenne megengedve, hogy a gazda az évközben elhalt, kilépett vagy elbocsátott gazdasági cseléd helyébe, új ingatlan szerzése esetében, vagy egyéb okból évközben éves gazdasági cselédeket fogadjon fel. A törvényjavaslat 1. §-a ennek a nehézségnek a kiküszöbölése végett arra törekszik, hogy az évesnek minősülő szolgálati szerződések tekintet nélkül a szolgálati viszony kezdetére, illetőleg a gazdasági cseléd szolgálatba lépése időpontjára, mindenkor március hó 31. napján végződjenek. Ehhez képest március hó 31. napján fog végződni: 1. annak a gazdasági cselédnek a szolgálati éve, aki a szolgálati idő külön meghatározása nélkül, vagy kifejezetten egy vagy több teljes évre április hó 1. napján lép szolgálatba ; 2. annak a gazdasági cselédnek a szolgálati ideje, aki a szolgálati idő meghatározása nélkül, vagy kifejezetten egy évre, illetőleg egy évet meghaladó időre lép szolgálatba. A második esetben a törvény rendelkezése a szerződésben foglalt ellenkező kikötéssel szemben is érvényesülni fog. Szabályozást igényel azonban az a kérdés is, hogy egyfelől az évközben kezdődő szolgálati viszonyok tekintet nélkül a hátralevő idő tartamára mindenkor a legközelebbi március hó 31. napján végzed jenek-e, másfelől, hogy az egy évnél hoszszabb időre szóló szerződést a törvény a szerződésszerű idő lejártát követő március hó 31. napjáig meghosszabbítsa-e, vagy pedig csupán a szerződésben megjelölt időtartamon belül eső március hó 31. napjáig ismerje el fennállónak. Ami az első kérdést illeti a törvényjavaslat céljával ellentétben állana túlságos rövid tartamú szolgálati viszonyok teremtése és ezért a javaslat szerint a szerződés a legközelebbi március hó 31. napján csak akkor végződik, ha eddig az időpontig még a szerződés kezdő időpontjától legalább három hónap hátra van, míg ellenkező esetben vagyis akkor, ha a szolgálatba lépés az év január hó 1. napja és március hó 31. napja közötti időben történik, a végződési időpont nem a legközelebbi, hanem a következő évi március hó 31. napja lesz. A második kérdésben a törvényjavaslat elvi kiindulási pontjával a szerződéses viszony meghosszabbítása inkább van összhangban, mint annak megrövidítése és ezért a törvény intencióinak meg nem felelő időtartam meghatározásával egy évnél hosszabb időre kötött szerződést a szerződésben megjelölt időtartam lejárta utáni március hó 31. napjáig meghosszabbítja. Említést érdemel még, hogy a javaslat nem kívánja érinteni azoknak a szolgálati szerződéseknek az időtartamát, amelyeket a felek egy évnél rövidebb határozott időtartamra kötnek. Ezentúl sem lesz tehát akadálya annak, hogy valaki például március hó 1-től szeptember végéig fogadjon fel gazdasági cselédet.
