Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-283

8 283. szám. A 2. §-hoz. Az 1. §. ismertetett rendelkezései következtében természetszerűleg elő fognak fordulni olyan szerződések, amelyek a törvény rendelkezései nélkül éves szerződésekként jöttek volna létre, a törvény rendelkezése folytán azonban csak csonka évre szólhatnak. A javaslat — az éves szerződésekhez fűződő szociális és gazdasági érdekekre figyelemmel — az ilyen szerződések esetében sem kívánja az 1907 : XLV. t.-c. 40. §.-ában szabályozott hallgatólagos meghosszabbítást kizárni és ezért lehetővé teszi, hogy a már-ismertetett rendelkezések értelmében a március hó 31. napjáig terjedő szerződések április hó 1. napjával kezdődő teljes évre hosszabbodjanak meg és ezzel a törvény intencióinak megfelelő éves szerződésekké váljanak. Ez a rendelkezés természetszerűleg nem fog alkalmazást nyerni abban az esetben, ha a felek az április hó 1. napjánál későbbi időpontban, például szeptember hóban kezdődő szolgálati viszony létesítésekor egyenesen kikötötték, hogy a legközelebbi március hó 31. napján véget érjen.. Ebben az esetben ugyanis az időtartam meghatározása folytán a szerződés az új jogszabály nélkül sem minősülne éves szerződésnek, hanem olyan rövidebb tartamú szerződésről van szó, amelyet az 1. §. nem is kíván érinteni, nincs tehát alap az 1907 : XLV. t.-c. 40. §-ának alkalmazására. A 3. §-hoz. Ez a §. a szolgálati év végződési időpontja tekintetében az 1. §. általános rendelkezésétől eltérő, kivételes megállapításokat tartalmaz, amennyiben a szolgálati év végződési időpontját a juhászra (juhászbojtárra) nézve szeptember hó 30. napjában, a szőlő- vagy kertgazdaságban (dohánykertészetben) alkalmazott gazdasági cselédekre nézve pedig december hó 31. napjában állapítja meg. Ezeket a kivételeket a megnevezett cselédek különleges munkája teszi szükségessé és az érdekképviseletek javaslatához képest megállapított időpontok alkalmazkodnak az említett cselédekre bízott nlunkák rendjéhez és természetéhez, amelyek a március hó 31-ével történő változást a gazdaságok jelentékeny sérelme nélkül nem engedik meg. A 4. §-hoz. Megoldásra váró kérdés, hogy a javaslat által szem előtt tartott cél miképpen érvényesüljön a törvényerőre emelkedés és hatálybalépés időpontjában fennálló szolgálati viszonyok körében. E kérdés megoldásában az álláspontok különbözők lehetnek. A javaslat a középúton keresi a megfelelő megoldást. Azzal, hogy a szerződésszerű legközelebbi végződési időpontokat érintetlenül hagyja, a fennálló jogviszonyok kifogásolható érintése nélkül éri el, hogy egy évvel a törvény életbelépése után— amely idő alatt valamennyi fennálló éves szerződés le fog járni — minden éves szerződésnek a végződési időpontja a törvény rendelkezéseinek megfelelővé fog válni. Ez a megoldás ugyanis azt fogja eredményezni, hogy például az 1934. évi július hó 29-én fel nem mondott szerződést az 1935. évben nem lehet majd március hó 31. napjára, hanem csak 1935. évi szeptember hó 29. napjára felmondani. Ha azonban a felek az 1935. évi szeptember hó 29. napjára szóló felmondást az 1935. évi július hó 29. napján fogják elmulasztani, ezt a törvény ismeretében már abban a tudatban fogják tenni, hogy à szerződéses viszony nem egy évvel, hanem csak az 1936. évi március hó 31. napjáig fog meghosszabbodni. Viszont annak is tudatában lehetnek, hogy az 1936. évi március hó 31. napjára szóló felmondásnak az elmulasztása az 1907 : XLV. t.-c. 40. §-a értelmében a szerződés időtartamát az 1937. évi március hó 31. napjáig terjedő időre fogja meghosszabbítani. A javaslat 4.,. §-ában foglalt átmeneti rendelkezés tehát nem fogja sohasem azt eredményezni, hogy a jognyilatkozatnak, illetőleg a jognyilatkozat elmulasz-